Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Mendöl Zsuzsanna: A Zsolnay épületkerámia egy évtizedes bécsi sikertörténete

A ZSOLNAY ÉPÜLETKERÁMIA EGY ÉVTIZEDES BÉCSI SIKERTÖRTÉNETE MENDÖL ZSUZSANNA A 19. század végén, de még a 20. század elején is a pécsi újságokban gyakran feltűnnek a bécsi székhelyű Joseph Zacherl cég ötletes, gyakran versikékkel kísért, képes hirdetései, amelyek az általa készített moly- és rovarirtó, a Zacherlin hatásosságáról szólnak.' Reklámja változatos megjelenése is tükrözi azt az igényességet, ahogy e cég gyárát, üzletházait kialakította. A Bécs XIX. kerületében (Nusswaldgasse 14.) fekvő vegyi üzem, ami e szert készítette, szőrmék, szőnyegek, ruhák tisztításával és konzerválásával is foglalkozott. Nyersanyagaikat Perzsiából (Irán) szerezték be, ahol a gyáralapító Johann Zacherl (18141888) maga is sokszor megfordult. 1888-1892 között a Mayreder fivérek építész céggel bővíttette üzemét, amelyhez felhasználták Hugo von Wiedenfeld korábbi vázlatait is: a régi, nyerstégla homlokzatú részekre is emeletet húztak. Az építtető kívánságára a főépület homlokzatát perzsa-mór, a belsőt egyiptizáló mór stílusban képezték ki. (1. kép) A vakolatlan téglahomlokzat fülkéit íves sarokbetétek és frízek színes mázas csempéi élénkítik, míg az előcsarnok (vestibül) és lépcsőház festett stukkó architektúrájú. A gazdag, színes csempeburkolatos, iszlám jellegű főépület középrizalitját fogazott pártázat fölött két alacsony minarettel kísért, mázas cseréppel fedett kupola hangsúlyozza. (2-4. kép) E csempeburkolat miatt is a Zacherl gyárat a legtisztább üzemnek tartották. A homlokzatokon magyar cégektől beszerzett anyagok vizsgáztak és öregbítették a magyar ipar hírnevét: a téglát a tatatóvárosi Eszterházy téglagyár, az irodaépület csempeöltözetét Zsolnay Vilmos pécsi kőedénygyára készítette.

2 A minaret tartalék-darabja, amit próbaképp összeállítottak a pécsi gyár udvarán, ma is ott látható a bemutató parkban, a jégverem díszeként, egy távoli, jelentős megbízásra utaló referencia darabként. A Zacherl cég máig épségben fennmaradt, (de már irodaként hasznosított) mázas csempedíszű főépületében a lépcsőház fordulójában a gyáralapító bronzszobra fogadja az érkezőt, belső-ázsiai öltözetben, ahogy nyersanyagbeszerző körútjaira járt. Az alagsorban egy raktár és a központi fűtés helyiségei, a földszinten az előcsarnok, egy kézi tisztító és előkészítésre szolgáló munkatermen kívül szolgaszobák voltak, míg az emeleten több kisebb irodahelyiség mellett egy nagy irodaterem készült, festett, mór jellegű, pálmafa gerendázatos lefedéssel. A kazánház víztornyán, és a többi üzemépületen a főépület formái csupán a legegyszerűbb módon visszhangzanak. Nagyobb belső tereit öntöttvas oszlopok osztják. Az udvar egy részét parkosították, ahol a víztorony téglahomlokzatán ismétlődött meg a főhomlokzat tagolása: az oszlopokkal választott csúcsíves hármas ablak, a lépcsős pártázat felett a körerkélyes, sokszögű (víz)tornyot gerezdéit kis kupola zárja. E beruházás jelentőségének megfelelően foglalkozott az épülettel a korabeli sajtó: közli a gyár képét az Illustrierte Zeitung 1894-ben, az Allgemeine Bauzeitung

4 egész oldalas képtáblákat szentelt bemutatásának, ismertetve az építésben közreműködő művészeket, cégeket. „Az építőmesteri munkákról, amelyek az üzem folyamatosságára tekintettel fokozatosan lettek végrehajtva, Kari Obendorfer építőmester gondoskodott. A szobrászati munkát Szilly és Slanetz, a színes stukkó-dekorációt A. Falkenstein készítette. A homlokzat burkolótégláit ATotisTóváros (Tatatóvárosi) Eszterházy gőztéglagyár szállította, a mázas színes csempéket a Zsolnay Vilmos pécsi gyára." Az újabb szakirodalomban mégis e tény feledésbe merülni látszik, s mint a bécsi épületek többségén lévő terrakotta és majolika szállítójának, esetünkben is a Wienerberger Ziegelfabrikot vélik készítőjének.

5 A tervező építész, Kari Mayreder (1856-1935) Heinrich Ferstelnél tanult a bécsi Technische Hochschulen, majd 1880-1884 között mestere műtermében dolgozott. Heinrich Ferstel neoreneszánsz épületein példát adott a terrakotta és majolika díszítésre. Ezek gyártójának, a Wienerberger Ziegelfabriknak terrakotta és majolika termékeit az 1873-as bécsi világkiállításon egy diadalíven reklámozta, szemléltetve ezek alkalmazásának sokféleségét és optikai hatását. Ferstel sok éven át üzleti kapcsolatban állt e céggel, amelynek 1872-től felügyelő tanácsosa volt.

0 így Mayreder kellő tapasztalattal foghatott e megbízás megvalósításához, amely a legújabb ízlésváltásnak megfelelően, orientalizáló jellegű színes mázas burkolat alkalmazását kívánta, amely egzotikumával reklámul szolgált. Kari Mayreder figyelmét pár évvel fiatalabb öccse is ráterelhette Zsolnay Vilmosra, hiszen Julius Mayreder (1860-1911), aki munkatársa volt fivérének, a pécsi Dóm átépítésével megbízott Friedrich von Schmidt tanítványa volt a bécsi akadémián (Akademie der bildende Künste).