Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Csejdy Júlia: A fonyód-bélatelepi századfordulós villasor

A FONYÓD-BÉLATELEPI SZÁZADFORDULÓS VILLASOR CSEJDY JÚLIA A fonyód-bélatelepi Bartók Béla (egykori gróf Zichy Béla) utcában található századfordulós villatelep együttesét alkotó épülettípus - Magyarországon az 1840-es évektől elterjedő zöldterületi villa, illetve nyaraló - hazai változatainak átfogó építészettörténeti feldolgozása még várat magára. A mulasztást jelen cikk sem pótolhatja, csupán a Balaton-parti fürdő- és nyaralóhelyek kiépülésének feldolgozását célzó kutatások első eredményeiről adhat számot, kapcsolódva az 1894-ben alapított bélatelepi villasor műemlékijelentőségű területté nyilvánításához. Témánkkal kapcsolatban bizonyos részterületek építészettörténeti feldolgozása már elkezdődött: a városokon kívül vagy üdülőhelyeken épült nyaralók mellett, a villa kibővült értelmezése szerint idesorolható, kertes városi lakóházak egyes csoportjainak feldolgozása is folyik. Ismertetések jelentek meg egy-egy város, fürdőhely (Budapest, Pécs, Sopron, Füred stb.) építkezéseiről, illetve egy jellegzetes típusról, az ún. „svájci ház"-ról.

2 Összefoglaló, problémafelvető tanulmányt írt Sármány-Parsons Ilona a 19. század utolsó harmada és a századelő budapesti villa, illetve családiház-építkezéseiről.

3 A városi villák egyik legjelentősebb csoportjáról, a budapesti Andrássy út és környékének építkezéseiről, gazdag levéltári forrásanyagra támaszkodva, monografikus mélységű tanulmányokat tett közzé Gábor Eszter.

4 A villaépítkezések és a fürdőtelepek kialakulásának társadalomtörténeti hátteréről, a tulajdonosok szociológiai összetételéről átfogóbb kutatások állnak rendelkezésünkre, köszönhetően a társadalomtudományokon belül az utóbbi évtizedekben előtérbe kerülő, a hétköznapok historikumának feltárását célzó vizsgálódásoknak, mint pl. életmódkutatás vagy a civil szervezetek működésének feldolgozása. így számos tanulmány jelent meg a balatoni fürdőkultúra kialakulásáról és fejlődéséről a nyaralótelepeket működtető fürdőegyesületek fellelhető iratanyagai és a korabeli sajtó híradásai alapján és számos adalék található a helytörténeti monográfiákban, dokumentumgyűjteményekben is.

5 1999-ben látott napvilágot Kósa Lászlónak a Monarchia fürdőéletét bemutató átfogó munkája, az 1850-es évek utáni évtizedek magyarországi fürdőéletének fénykorát állítva társadalom- és művelődéstörténeti vizsgálódásai középpontjába.

6 Az 1974-ben megjelent Balaton monográfia tudományos igénnyel tárgyalja a Balaton természeti és társadalmi viszonyait, ezen belül a Balatonvidék fejlesztésének különböző korszakait.

7 Természetesen már a II. világháború előtt is jelentős irodalma volt a Balaton-parti fürdőhelyeknek, ekkor azonban még főként a természeti adottságok és a fürdőzők kényelmét szolgáló infrastruktúra állt az érdeklődés középpontjában.

8 Mindezen publikációk csak érintőlegesen foglalkoznak a balatoni villatelepek építéstörténetével (esetlegesen említenek építtetőt, építészt vagy építőmestert, ritkábban pontos építési dátumot), ebből következően az általuk kutatott forrásanyag, azaz a korabeli sajtó híradásai, levéltári iratanyagok, visszaemlékezések, stb. is újra feldolgozandók, annak reményében, hogy a villatelepek fejlődésére, a birtoklástörténetre, az ott zajló társadalmi életre vonatkozó adalékokon túl az építéstörténetről is szolgálnak adatokkal. Fonyód esetében sajnos nem kerültek elő tervek, mivel Fonyód elsőfokú építésügyi hatósága ebben az időszakban a lengyeltóti főszolgabírói hivatal volt, ennek iratanyaga azonban éppen az 1894 és 1937 közötti időszakból hiányzik a Somogy Megyei Levéltárból, mutató is csak az 1905-ös évből maradt meg. Tovább csökkenti az eredeti tervek felbukkanásának esélyét, hogy Fonyódon leginkább a középosztály, elsősorban polgári foglalkozást űző - állami tisztviselők, szabadfoglalkozású értelmiségiek, kereskedők - rétegéhez tartozó építtetők családi levéltárai legritkább esetben kerültek archívumokba, és a villákat tervező és kivitelező építészek vagy építőmesterek sem tartoztak a korszak legjelentősebb alkotói közé. A II. világháború utáni államosítást követő átépítésekkel kapcsolatban áttanulmányozott iratanyag sem tartalmazott felmérési- vagy átalakítási terveket.

7

' Ezért az épületek történetére, a tervezőkre, kivitelezőkre vonatkozó feltevéseinket a kutatás jelen stádiumában leginkább a képi forrásokra (fotók és képeslapok),

10 archív térképekre, a korabeli sajtó híradásaira és helyszíni megfigyelésekre alapozhattuk. Az építtetőkre, későbbi tulajdonosokra vonatkozóan szerencsére több forrás áll rendelkezésre. A telkek és villák birtoklástörténetére vonatkozó adatok megtalálhatók a telekkönyvekben, házjegyzékben,

11 Móricz Béla: Fonyód. Településtörténeti értekezés című, 1956-ban készült kéziratában,

12 valamint az abból publikált, jegyzetanyaggal kiegészített részletekben.

13 Egyes években a villatulaj-