Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Papp Gábor György: A berlini magyar „aranyifjak” ismeretlen építészeti tervei

7. kép. Nyári színház terve, homlokzat. Alpár Ignác, 1878. március tanévben Bötticher irányításával készített lapok közül többet őriz a múzeum:' (4-5. kép) Györgyi Géza 1876-ban visszatért Budapestre, ahol Ybl Miklós irodájában helyezkedett el. Ybl később Olaszországba küldte további tapasztalatok szerzésére a fiatal építészt. A másik három diák közül kettő, Rozinay és Kolbenheyer még tanulóéveik alatt Berlinből küldték tervüket Pestre, az Andrássy úti Műcsarnok pályázatára. 1878-ban Rozinay már Lipcsében dolgozott Hugo Licht mellett. Mindnyájuk közül a leglátványosabb sikereket Alpár érte el, aki már a műegyetemen terveivel elismerést aratott. Három év után a berlini építészegylet tagjaként a havi rendszeres pályázatokon is részt vett és itt folyamatosan díjakat szerzett. Amit Alpár egyleti pályamunkáiról eddig ismerni lehetett, az a néhány adat volt, melyeket Magyar Vilmos közölt 1929-ben. Ehhez képest most előkerültek azok a Magyar által is csak visszaemlékezésből ismert tervek, melyeket Alpár a berlini építészegylet havi pályázataira 1877 és 1879 között beküldött, és ott azokkal díjat nyert. 1878 márciusában egy nyári színház tervét készítette. (6-7. kép) Alpár az épületet egy domboldalra helyezte, így a megemelt, félköríves nézőtér magasabbra, a színpad és a kiszolgálóhelyiségek alacsonyabbra kerültek. Az épület fokozott tagoltsága, nyitottsága az egyes szinteken felfele haladva erősödik. Míg az alsó szint kváderköves falában visszahúzott profilú egyszerű szegmensíves nyílások jelennek meg, addig a második szintet sík falfelületen oszlopos-aediculás keretbe helyezett nagyméretű ablakok, kapuk, valamint végigfutó falpillérekkel, oszlopokkal tagolt Palladio-motívumos szakaszok teszik mozgalmasabbá. A legfelső szinten, mint falazó anyag a fa és a kő egyaránt megjelenik. A színpad feletti nyeregtetős lefedés mindkét végén hatalmas íves nyílással és áttört oromzattal zárul. A nézőtér felső szintjét egy félköríves, síklefedésű, kifele fallal határolt oszlopos árkád veszi körbe, végein alacsony gúlasisakos, nyitott szakaszokkal. A terven egyaránt felismerhető a klasszikus stüleri tradíció, különösen a nézőtér kialakításában, és a késő reneszánsz elemeket felhasználó berlini építészek (Heinrich Strack, Richard Lucae) munkásságának hatása. 1878 októberében kisebb munkát nyújtott be Alpár, egy borozó két lapból álló tervét.'

1 (8. kép) A színezett rajzokon egy téglány alaprajzú, két boltszakaszos, keresztboltozattal és közeikben széles hevederrel fedett helyiséget láthatunk, melynek falán és részben boltozatán gazdag ornamensdíszes-alakos festés jelenik meg. Különösen a