Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Komárik Dénes: A parnói Andrássy-kastély

A PARNÓI ANDRÁSSY-KASTÉLY KOMÁRIK DÉNES 1. BEVEZETÉS Harminc évvel ezelőtt, 1975-ben, alkalmam volt egy rövid kis tanulmányban a romantikus kastélyépítészet hazai kezdeteit áttekinteni, s főként a két legkorábbi, igazán nagy léptékű - egyébként örvendetesen ma is meglevő - főúri kastély addig ismeretlen legfőbb adatait a közönség elé tárni.' Ezt nem csupán annak köszönhettem, hogy Magyarország romantikus építészetének (ma már általánosan romantikus historizmus névvel illetett korszakának) első alapvető áttekintésén (korszak-monográfiáján) dolgozva igen sűrú szemű fenékhálóval végigpásztáztam a józan erőfelhasználással szóba jöhető hazai építészeti világot. Hanem olyan rendkívüli kutatói szerencsének is, amivel az életben mindnyájan csak ritkán találkozunk.

2 Igy vált ismertté - közkézen forgó helytörténeti képtelenségekkel szemben - , hogy az oroszvári kastély

3

1841-1844-ben épült, meglevő barokk kastély

4 felhasználásával, átépítésével gróf Zichy-Ferraris Emanuel (1808-1877) részére, tervezője Franz Beer (1804-1861),

5 Schwarzenberg herceg udvari építésze, kivitelezője pedig a tekintélyes id. Feigler Ignác jeles pozsonyi építőmester volt. - Hasonló volt a helyzet az 1845-1850-ben egy négy sarokbástyás 16. századi erődített kastélynak gróf buzini Keglevich János (1 786-1857) számára épült, illetve átépült nagyugróci kastélyával." Itt rendelkezésünkre állott egy 1854-ben megjelent, addig a 19. század iránti érdektelenség következtében felhasználatlan írás,

7 valamint az építtető nagyrészt fennmaradt, impúrumokat őrző levelező naplói, melyekre már korábban, az 1844-1845-ös pesti Országháza tervpályázatnak feldolgozásakor rábukkantam, de ahhoz a munkához a beadási határidőig már értékesíteni nem tudtam.

8 Ezt már csak a 2000-ben rendezett országháza kiállításra készített bővített változatban tudtam megcsinálni.

9 A kastély tervezése a Magyarországon máshol is jelentős tevékenységet kifejtő Alois Pichl (1782-1856), anyai ágon magyar származású, hosszú ideig Milánóban működő osztrák építész nevéhez fűződik, kivitelezője a felvidéki Császtka József építőmester volt. Itt a mondottakhoz utóbb az a szerencse is járult, hogy Sisa József monografikusán feldolgozta Alois Pichl addig lényegében ismeretlen magyarországi tevékenységét,

10 ami nem csupán egy kisebb fejezettel megtoldotta 19. századi építészettörténetünket, hanem az osztrák kutatás számára is hozzáférhetővé tett egy olyan építészeti rész-korpuszt, amit lényegében csak Magyarországon lehetett tető alá hozni.

11 Ennek során pedig a kastély romantikus periódusának építéstörténetét is - nem utolsósorban hála a források említett özönének - ritka monografikus alapossággal megírta. Hazánk romantikus kastélyépítészetével foglalkozva kezdettől élt bennem a gyanú, hogy e kettőt időben, nagyságrendben, színvonalban, gazdagságban a parnói fogja követni, melyről azonban 1982-ig, korszakmonográfiám

12 e témára vonatkozó részének publikálásáig

13 csak annyit tudtam meg, amennyi ott szerepel. Valamint teljes bizonyossággal még azt is, hogy - igaz, számomra ismeretlen körülmények között - már elpusztult, eltűnt a föld színéről. Ezt azonban még akkor, óvatosságból, nem írtam le. - Szükségesnek tartom még megjegyezni: nyilvánvaló és részben tudjuk is, hogy az említett két nagy kastély megépülése után rohamosan szaporodott az e stílusirányzathoz tartozó kastélyok száma, és többről is kiderülhet, hogy a harmadikként gyanítható parnóihoz hasonló vagy azt megközelítő jellegűnek, nagyságrendűnek, nívójúnak fog bizonyulni. Ezért nagyon fontos, hogy megbízható alapossággal haladjon majd a kutatás ebben az irányban előre. Ami a célul kitűzött feladatunkat illeti, el kell még mondanom, hogy romantikus építészetünk egészének részletesen áttekintő jellegű feltérképezése után, számos más feladattal is szembesülve, e kastéllyal annyi maradt a kapcsolatom, hogy különös figyelemmel számon tartottam mindent, amihez akár érintőlegesen, akár merő véletlenségből hozzájutottam, célra irányuló szúrópróbákat sem mellőzve. De meg kell vallanom, hogy - noha monografikus ambíció nem fűtött - még megközelítően annyi sem vált ismertté számomra, amennyi az első két nagy kastéllyal kapcsolatban. Mivel azonban a hazai kastélyok és nem kis mértékben a hozzájuk tartozó parkok kutatásának mértéke örvendetesen megnövekedett - bár az alapvető, lényeges mozzanatokhoz végül is így, mellékesen sem jutottam hozzá - szeretném közreadni mindazt, aminek e jelentős kastéllyal kapcsolatosan eddig mégiscsak birtokába jutottam. Meggyőződésem, hogy ez nem haszontalan, de tisztában vagyok azzal is,