Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

57. kép. A Fleischmann és Weber-cég növényháza. Lohr János, 1863. (Városliget No. 50.51.52.) Fleischmann ésWeber mára sugárúti parcellázásokkezdete óta foglalkoztak kétholdnyi területük felosztásával,

271 1875-ben mégis engedélyt kértek Nagy János utca 51.a. számú telkükön Feszi Frigyes tervei szerint három növényüvegház felépítésére, az engedélyt július 24-én megkapták.

272 Nem tudjuk, hogy felépült-e a három új növényház, mert használatbavételi engedélyt nem találtunk; tudjuk azonban, hogy az engedély kiadása után néhány nappal - augusztus 11-én - Fleischmann és Weber ismét telekfelosztási és utcanyitási engedélyért folyamodtak.

273 A telekfelosztási ügy 1880-ig húzódott.

274 Nem kizárt, hogy közben tovább folyt a telken a virágtermesztés; mai ismereteink alapján nem tudjuk megmondani, hogy Feszi virágháza felépült-e itt vagy sem. A FÁJDALMAS HIÁNYOK Miközben 61 épületről több-kevesebb információt, és jó esetben tervet is sikerült összegyűjtenünk, néhány esetben alig tudunk többet, mint hogy volt a kertben egy, vagy több épület. Különös, mondhatni fájdalmas, hogy ebbe a kis csoportba tartozik Pollack Mihály és Kasselik Ferenc kertje is. Az első szembetűnő hiány az egykor a városligeti 7-8. számú telken álló ház, amelyről 1803-ban Leyrer

275 is megemlékezett, és amelyet már a korai térképeken is lehet azonosítani.

276 A Halácsy-féle térképen a kettős telek közepéhez közel, a fasor felőli részen kis dombon álló ház jele azonosítható, a nyújtott téglalaphoz meglepően széles portikusz, netán középrizalit kapcsolódik. Leyrertől az is tudható, hogy az épület szürke színű volt, török és hollandi ízlésben épült, tulajdonosa rác. Ez minden, amit az épületről tudunk. A „török-holland ízlés" értelmezése kép hiányában meglehetősen reménytelen. Annyi látszik bizonyosnak, hogy ez az épület eltért a megszokottaktól, bár az alapformája igencsak szokványos. A felépítmény lehetett valószínűleg szemet szúró a 19. század első éveiben.

277 Az ingatlan 1800-1809 Constantin Macsenka tulajdona volt, vélhetően ő építtette a házat. Az ingatlan 1809-ben lett Constantin Grabovszky tulajdona, és 1874-ig az ő nevén szerepelt a telekkönyvben, noha ő az 1840-es évek végén meghalhatott.

278 Az épületről későbbi említést nem találtunk. Grabovszky Katalin sz. Mutovszky meg sem említi végrendeletében, noha az ingatlant, a végrendelet nélkül elhunyt Grabovszky Constantintól, közös fiuk, Grabovszky György örökölte.

279 A szomszédos, a 9. számú telken - amelynek területén később, az 1910-es években a Bajza utca kezdő szakaszát nyitották - még Halácsy térképe sem mutat számottevő épületet; a tervek és az iratok között sem találtunk semmit. A városligeti 20.21.22. számú 2 hold területű hármas telek 1846-tól volt Kasselik Ferenc tulajdona. Az ezt követő 26 évben semmi említést sem találunk a telken történt építkezésekre.

280 Halácsy térképén szerepel öt említésre méltó épületjel: két ház a Három dob utcai határon, mindkettő rövid oldalával fordul az utcára, teljesen függetlenek egymástól, mindkettő szomszédos határvonalon áll, megközelítően 25-26° távolságra egymástól. A telek fasor felőli felén, a liget felőli harmadban, diagonális elhelyezéssel áll egy meglehetős méretű épület, hozzá egészen közel egy sokkal kisebb, amelynek tengelye szintén nem igazodik a telekhatárhoz. A fasortól hasonló távolságban, de a telek város felőli felén állhatott a korábban már említett nyolcszögletű pavilon. Az öt épület elhelyezése első látásra esetleges, de ha figyelembe vesszük, hogy csak 1830ban egyesítették a 20-21. számot viselő kettős telket a 22. számúval,

281 akkor magyarázatot kapunk: ugyanis az egyik Három dob utcai ház és a két kerti épület a 22. számú telek területén, míg a pavilon és a másik Három dob utcai ház a 20-21. számún épült - a köztes határt mind elkerülte. Ebből következtethetünk arra, hogy mind az öt épület állt