Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

49.a.b. A Jakobovits és Blum-házak tervrajzai. Heinrich Károly, 1869. (Városliget No. 42-43.) középvonalában - még mindig a Nagy János utca felőli térfélen - egy kerti épület; mindezeknek a tervei és építési iratai is lappanganak, létükről csak az Anton Nerhaft megbízásából 1865-ben a kerti épülethez Wieser Ferenc által tervezett toldalékszoba tervrajzáról értesülünk.

218 A városligeti 29. számú telekre Mitterdorfer János kereskedő 1853-ban Zofahl Lőrinccel terveztetett földszintes házat.

219 Mint az 1868-as toldaléképítés helyszínrajzából és a Halácsy-térképről is kiderül, az épület L formájú volt, rövidebb és mélyebb szárnya végighúzódott a Három dob utcai telekhatáron, keskenyebb és hosszabb oldalszárnya a szomszédos határvonalra épült; ehhez készült ekkor az özvegy megbízásából mosókonyhát és színt magába foglaló toldalék Limburszky József terve alapján.

220 Szintén 1868-ban végeztetett a városligeti 38. számú telek Nagy János utcai határán álló épületen átépítési munkát az új tulajdonos, Hirsch Emanuel (Manó).

221 Korábban az 1845-ben épült Szepessy-féle villa mögé 1860-ban Muraty Constantin (Szilárd) építtetett istállót és kocsislakást tartalmazó melléképületet; ezt alakíttatta lakóházzá Hirsch Manó.

222 Az utcai fronton a korábbi vakablakokat áttörette, a város felőli oldalon megtoldatta udvari szárnnyal, majd az így L alakúvá vált épület udvari frontja elé folyamatos üvegezett folyosót építtetett (tervező: Lohr Antal). Az átépítés eredményeként lett a bejárattól a Liget felé egy kétszobás konyhás, kamrás, üvegezett verandas, a másik oldalon egy nagyobb, háromszobás lakás. (Az illemhelyek, a folyosó kert felőli végén csoportosultak.) E komplett, saját használatra is jó, bérbe is adható lakások építésével megszűnt a telken a kocsis- vagy kertészlakás. Azt pótolta négy évvel később, 1872-ben Hirsch újabb építkezése. Ennek építési tervei és iratai lappanganak, ámde ismerjük a ház lakhatási engedélyét, amelyből tudjuk, hogy egy földszinti szobát, egy konyhát és egy üvegházat építettek.

223 A városligeti 42-43. számú kettős telek már a század eleje óta a Balas, majd Dumcsa család tulajdonában volt.

224 Építkezésről azonban 1853-ból van a legkorábbi tudomásunk. Ekkor Georg Vrányi, a fiatalabb(?) Dumcsa Demeter sógora

225 majorságot építtetett Wagner János építőmesterrel a telkek Nagy János utcai határára.

226 (48. kép) Az épület a környéken meglehetősen szokatlan, mert nem lakóházhoz kapcsolt melléképületről, gazdasági épületről van szó, hanem nagyméretű istállókról, amelyekhez mindössze az egyik szélen kapcsolódik egy szerény, egyszobáskonyhás lakás. A rövid szárú U alakú épület középső szárnyában 10 tehén számára jelzett nagy istálló van, illetve a Liget felőli rövid oldalon öt kisebb állásra osztott szakasz, talán a borjak részére. A város felőli rövid keresztszárnyban két lónak istálló és kocsiszín, a túloldali keresztszárnyban a már említett lakás. (Meglepő, hogy sem a tanács, sem a Szépítő Bizottmány sem tett kifogást a villák közé telepített majorság ellen.) A gazdaság szűk másfél évtizedig működhetett. 1868ban a Dumcsa örökösök: özv. Derra Dumcsa Anna és Vrányi Katalin, illetve az utóbbi révén Vrányi Crysi Theophana, kiskorú Vrányi Constantin és kiskorú Vrányi Helena eladták az ingatlant Blum Jakabnak és Jakobovits Adolfnak.

227 Ök 1869-ben megosztatták a telket, és a rajta álló épületet vélhetően lebontatták. A helyébe épült két ház teljesen egyforma volt; tervezőjük Heinrich Károly építőmester.

228