Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

tói Ráth György kúriai bíró, a neves műgyűjtő, aki a házat Györgyi Géza tervei szerint átalakíttatta. Ma ebben a formájában ismerjük az épületet, mint az Iparművészeti Múzeum Ráth György Múzeumát. Megmaradt azonban eredeti alakjában egy - a közönség által nem látogatott - kis része, a jobb oldali lépcsőház és annak előtere. A szép öntöttvas lépcsőkorlátok, valamint az előtér vakolt pilasztere, baluszteres mellvédje és terrazzo burkolatú padlója valamelyes fogalmat adhat az eredeti épület szerény, de igényes kiviteléről. (45. kép) SORHÁZAK Természetesen a 60-as években is folytatódott a fasori telkek utcai oldalán a sorházas építkezés, ám az új épületek általában szokványos külvárosi polgárházak voltak, közöttük nemigen adódott jelentős épület. A városligeti 11. számú telekre 1860-ban RöserMiklós Zofahl Lőrinc tervei szerint építtetett 4+1+4 tengelyes alápincézett földszintes házat.

1

" Az U alapformájú ház utcai frontja két szobasoros volt, és az udvar felé egy-egy rövid egy szobasoros szárnnyal bővült. Alaprajza, akárcsak utcai homlokzata, teljesen szimmetrikus; a kaputól, illetve a kapualjtól két egymás tükörképét adó részből állt. Különössége lehetett, hogy a négy utcai ablak mögött egy nagy (4°5'x 2°5') helyiség helyezkedett el, amelyből az udvar felé egy faltól falig érő hármas ablakkal megvilágított - verandaszerű - szobába (2° x 2°3') és egy - a telekhatár felé eső - ablaktalan szobába (2°3'x 2°3') nyílt bejárás. Az ablaktalan szobából még két kicsi (1° x 2°3'), egymásból nyíló udvari szobába lehetett eljutni. A szobák belmagassága 2° volt. Az utcai homlokzat meglehetősen egyszerű, az ablakok és a kapu is alig észrevehetően eltérve a téglalaptól, lapos szegmensívvel záródtak. Az egyetlen tagolóelem a kapuig és kaputól végigfutó könyöklőpárkány volt. Még ugyanabban az évben, 1860-ban építette a városligeti 18-19. számú kettős telek Három dob utcai, annak is város felőli oldalára Hild Károly építőmesterrel különös házát Vikus (Wikus) Károlyt (46. kép) A megközelítőleg 5° x 25° alapterületű, nagyrészt emeletes épület rövid oldalával fordult az utca felé, és hosszoldalával a szomszédos (17. számú) telekre dőlt. Az utca felől mindössze kéttengelyes épület 17 és fél öl mélységben alápincézetlen volt, és 12 öl mélységben emeletes; ezután következett folytatólag egy mindössze 3° x 6°4' méretű alápincézett földszintes tömb. A nagyobb épületben a földszinten öt, az emeleten további három kétszoba-konyhás lakás volt, amelyek közül négynek, illetve kettőnek az egyik szobája ablaktalan. (Tekinthetjük ezeket egyszoba-alkóvosnak is.) A kis épületben egy kétszoba-alkóvos-konyhás lakás volt. Összegezve: egy igen szerény igényű emeletes kislakásos bérház épült a telekre. Azt, hogy megépült, bizonyosnak tekinthetjük, mert a Halácsy-térképen is megtalálható a rajza. Különös az, hogy a tanács hozzájárult az építkezéshez, hiszen kilenc évvel korábban a Löw és Fuchs családnak nem engedélyezték a bérlakások építését a 6. számú telek Három dob utcai oldalán.

207 Azért tűnik felettébb különösnek, hogy éppen ide építettek a telek mélyébe nyúló bérházat, mert kevéssel korábban, 1855-ben Feldmann Wegweisereben éppen ezt a kertet (Gömöry kertjét) emeli ki, mint amelyben válogatottan szép gyümölcsfák találhatók.

208 1860-ban vette meg a városligeti 38. számú telket a rajta álló Szepessy-féle villával Constantin Muraty. Még ugyanabban az évben építtetett Hild Károly építőmesterrel a Nagy János utcai telekhatáron végighúzódó alápincézett földszintes házat.

209 A ház az utca felé 4+1+4 tengelyes volt, de a széles kapu két oldalán csak vakablakok tagolták az falfelületet, a valóságos nyílások a kert felé fordultak. Az összesen egy helyiségsoros, 2°3' mélységű épület város felőli oldalán istálló és kocsiszín volt, csatlakozó illemhellyel, a kapu túloldalán a Liget felé egy kétszo46. kép. Wikus (Vikus) Károly házának tervrajza. Hild Károly, 1860. (Városliget No. 18-19.)