Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

övpárkány felett táblabetétes pilaszterként folytatódik. Az ajtónyílást dór(?) fejezetű pilaszterek határolják; az alsóbb szakaszon magasabbak, az övpárkány fölött alacsonyabbak. A sarok-falpillér és a pilaszter között az alsó szakasz felső negyedében füzérdíszes domborműves tábla, az övpárkány fölötti szakaszban plasztikusan keretezett kör alakú mezőben figurális dombormű sejthető. Az ívzugban talán indadíszes növényi ornamentika. A középrizalitot nagy kiülésű, gazdagon tagolt koszorúpárkány zárja, sarkain egy-egy kylix-szerű talpas tállal. A középrizalithoz 8 fokú lépcső vezet fel. Az oldalszárnyak egyszerű kialakításúak, faluk a lábazat felett sávosan vakolt. (A képen csak a város felőli látszik részben, a másik teljesen takarásban van.) Az iratokból tudható, hogy az épület alápincézett volt - a kép alapján nem kizárható, hogy csak a műterem alatt. A főhomlokzat kialakítása igényesebb annál, semhogy a felelős építőmesterként megjelölt Hild Károlyt tervezőnek gondolhatnánk. A középrizalit kialakítása sok rokonságot mutat a kevéssel később Unger Emil terve szerint épült Wechselmann-villa főhomlokzatával.

195 A nagy ívnyílást határoló falfelületek megosztása, az övpárkányig tartó magasabb, majd az arra támaszkodó alacsonyabb pilaszterek, a széles, nagy kiülésű koszorú- párkány alkalmazása mindkét épületre jellemző. A Madarász-villa középrizalitján nincsenek ugyan oldalsó ablakok, de helyüket faltáblabetétek töltik ki. A funkció eltérő, mert itt a nagy nyílás a műterem megvilágítását szolgálja, a Wechselmann-villán azonban csak tagoló elem. Mindemellett és mindennek ellenére felmerül, hogy a Madarász-villát is Unger Emil tervezhette, bár egy már nem létező épületről, amelynek a terveit sem ismerjük, nehéz szerzőséget bizonyítani. Unger szerzőségének ellentmondani látszik, hogy Hevesi Lajos 1873-as budapesti útmutatójában a Wechselmann-villát megemlíti Unger Emil munkájaként, a Madarász-villáról azonban nem tesz említést.

190 Ezt indokolhatja azonban, hogy az utóbbi mélyebben helyezkedett el a kertben az előbbinél, az úton sétálók számára talán nem is volt látható. A Halácsy-térkép szerint a Madarász-villa a kert mélyén, a hátsó telekhatár közelében épült, elől-hátul középrizalitos, csaknem négyzet alapú épület volt. Két szobasorra lehet gondolni. Az 1841-ben épült Pistory-és Döring-villa után harminc évig nem épült a fasorban nagyobb igényű emeletes villa. Az 1851-es Löw és Fuchs-villa emeletes volt ugyan, de csak bővítéssel kapta meg végső formáját, nem az építészi koncepció határozta meg azt. A korábbi nagyobb szabású épületek sorát harminc évvel később Wechselmann Ignác építőmester villája folytatta, a klasszicista formavilágon túllépve, már az új korszaknak a reneszánszhoz közeledő formáival. Wechselmann Ignác 1870-ben vette meg a városli42.a.b.c. kép. A Wechselmann-villa tervrajzai: a pince és a földszint alaprajza; emeleti alaprajz, helyszínrajz és keresztmetszet; főhomlokzat. Unger Emil, 1870-71. (Városliget No. 53.) geti 53. számú ingatlant és még ugyanabban az évben nyújtotta be az Építési Bizottmányhoz elbírálásra a telekre építendő emeletes villájának tervrajzait.

197 (42. kép) A terveket az építtető szignálta, és az iratok is őt nevezik meg felelős építőmesterként. Az épület igényessége valószí-