Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

3. kép. A Pichler-pavilon alaprajza. Az 1848-as átépítési tervből következtetett eredeti állapot. (Városliget No. 45.) Vö. 63. kép. Városligeti fasor városligeti 45. számú telkének 1800-1809 között Johann Pichler volt a tulajdonosa.'

7 Ismerjük továbbá az ugyanerre a telekre vonatkozó 1848-as átépítési, pontosabban emeletráépítési tervet, amely alapján is egyértelműen azonosítható a metszeten ábrázolt kerti épület.

28 (3. kép) A 45. számú városligeti telken, a Nagy János utcai térfélen, a telek közepe felé állt a kis épület. Mindössze egy helyiség, két oldalán félkör alapú bővítménnyel megtoldott téglalap. A terven a középteret a bővítményektől falszakaszok, illetve a nyílások szélein oszlopok választják el. A középtérből előre a bejárati ajtó, hátrafelé két ablak nyílik; a bővítményekben két-két ablak. A terem előtti bejárati előtér tömör falai között nagy nyílás, amelyre néhány (Leyrer szerint 1 +4, a homlokrajzon 1 + 2, az alaprajzon 1) lépcsőfok vezet. A nyílás két szélén 1-1 dór oszlop. Külső méret: 4°1 'x 3°3'+ 1 ° az előcsarnok; a bővítmény két 1°4'sugarú félkör; a teljes szélesség tehát:7°3'. Leyrer képén az előcsarnok fölött attika fal látszik, fölötte sátort?) tető, a bővítmények fölött lapos félkúp tető. A Leyrer által említett másik két épülettel kapcsolatban nem vagyunk ennyire kedvező helyzetben, mertTurányi Kornél tetszetős feltételezéseit sem ő, sem mi nem tudjuk bizonyítani.

29 Leyrer említ tehát két további kerti házat, mindkettőt az út túloldalán, az elsőt Pichler pavilonjával szemközt, a másikat ettől a város felé. Az első épület jellemzéseként az épület előtti portikus(? „Portál") ión oszlopait és élénk, de ízléses festését említi. A másik házat török és holland ízlés szerinti épületnek mondja, és piszkosszürke festését kifogásolja. Megemlíti továbbá, hogy úgy hírlik, ennek az épületnek tulajdonosa „rác".

30 Noha Leyrer nevet nem említ, Turányi az előbbi házat Eger, míg az utóbbit Macsenka telkén állóként jelöli meg. Johann Georg Eger kávés 1800-1810 között a fasori, városligeti 13. számú telek tulajdonosa volt. Ez a telek szemközt feküdt Pichler telkével, ámde sem a tervtárban, sem az iratok között nem található utalás Eger építkezésére. A Halácsy-féle térképeken a városligeti 13. sz. telken szereplő épületek

31 tervekkel bizonyíthatóan 1863 és 1867 között épültek, építtetőjük Rácz Pál volt.

32 Mindez persze nem bizonyítja, hogy 1803ban nem állt a telken ión oszlopos pavilon, de természetesen azt sem, hogy állt volna. Turányi feltevését különösen vonzóvá teszi, hogy Johann Georg Eger 1808-tól Pollack Mihály apósa volt. Az Eger-féle telektől délnyugatra, a negyedik kettős telek (városligeti 7-8. számú) 1800-1809 között Constantin Macsenka a macedóniai Moscopoljéában született görögkeleti vallású - tehát az akkori fogalmak szerint „rác"-nak számító -, 1789 óta pesti polgárjoggal bíró kereskedő tulajdonában volt. A Halácsy-térkép

33 szerint ezen a telken egy kis - talán mesterséges - dombon középrizalitos ház állt. Ezt az épületjelet márMatkovitz

34 1836-os és Vasquez

35 1837-es térképén is határozottan fel lehet ismerni. Terv vagy irat azonban erről az épületről sem maradt fenn. Ha a korábban írtak értelmében érthetőnek tartjuk az eredeti tervekés iratok hiányát, azt csak sajnálhatjuk, hogy átépítési tervnek sem sikerült nyomára akadni, netán azért, mert az 1876-ig családi tulajdonban álló villát a későbbiekben nem építették át.

36 Ebben az esetben Turányi azonosítását valószínűként elfogadhatjuk. Halácsy Sándor térképén a fasor déli oldalán, tehát a Pichler-pavilonnal szemközti oldalon a városligeti 18-19. számú kettős telek középvonalában látható egy villának vélhető épületjel, amelyhez tartozó tervrajzot vagy iratot ez ideig nem sikerült találni. A villa elhelyezkedése, az, hogy a korábbi telkek határvonalára épült, azt sugallja, hogy 1821, a telkek egyesítése után épülhetett,

37 Feltételezhetően Gömöry gyógyszerész volt az építtető, aki 1821 tői 1845-ben bekövetkezett haláláig birtokolta a kettős kertet. A későbbi útikönyvek, városleírások nem említenek fasori házakat.

38 Feldmann 1844-esés 1855-ös Wegweisere a kiválóbb fasori kerteket megemlíti ugyan, de bennük álló házakról egy szót sem ejt.

39 Majd csak korszakunk végén, 1873-ban említ Hevesi Lajos a közeli években épült néhányfasori épületet.

40 Fasori építkezésekre vonatkozó terv- és iratanyagot a pesti nagy árvizet megelőző időkből nem találunk a pesti Szépítő Bizottmány levéltári állományában. 1839-től kezdve viszonylag bőségesen állnak rendelkezésünkre az információk. Ebből a tényből arra következtetünk, hogy az 1839-es építési rendszabás megjelenéséig a városligeti, illetve a fasori építkezésekre, mint a város területén kívül esőkre, az árokvonalon túlíakra nem kellett a Szépítési Bizottmánytól engedélyt kérni.

41 Mindebből következik,