Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Vándor András: 16-19. századi ácsolt tetőszerkezetek Magyarországon

ezen a vidéken még 1801-ben is építettek tölgyfából templomfcdelel. (82-84. kép) Középkori jellegű vonás, hogy a sárgerendákon sűrű, tehát minden szaruállásban, áthidaló vagy akár kötőnek is nevezhető gerenda van. A lapjára fektetett szaruzatot, melyet csapolással és vendégcsappal kötöttek az áthidalókba, két-két csapolt torokgerenda fogja össze. Ezen felül hagyományos módot csatlakoznak egymáshoz. Négyméterenként azonban megjelenik a jellegzetes barokk szerkezet, a nagyméretű ferdúc, amely azonban nem a talpvagy ötszögletű gerendára ül föl, hanem csak a kötőgerendára. Itt ebben a szaruállásban a kötőgerenda megnevezés helyénvalónak látszik, míg a többi megnevezésérc, az áthidaló lenne a legkifejezőbb. A szaruzaltal párhuzamos, kétoldali szélrács elhelyezésére beiktattak egy alsó és egy felső gerendapárt. Ezek között kialakításra kerül egy ferde merevítőkből álló rácsrendszer, melynek egyes kereszteződései éppen a ferdedúcokra esnek és így abban jelentős keresztmetszet-csökkenést okoznak. A szélrácstartó felső fejgerendája sem ötszögletű és elhelyezésénél is csak a harmados csapolásl használták az építők. Hasonló módon csak csapolva került elhelyezésre a felső feszítő is, de szögletkölők bekötése még hagyományosan alakult, az egyoldalú, fecskefarkos lapolással és vendégcsappal. A lorokgerenda nem a felső fejgerendán nyugszik, így a barokk szerkezetek ismertetett, húzásra és nyomásra is egyaránt igénybe vehető kötését sem tudták elkészíteni. A fedélszerkezet tengelyében elhelyezkedő függőoszlop itt nem kettős (ez a barokk szerkezeteknél is előfordul nagyritkán) de a hozzájuk kapcsolódó, majdnem szabályos hossz(S'.í. kép. Túristvándi, ref. templom, lőállás rácsot is már a középkori szerkezeti rendszer maradványának kell tekinteni. A hosszrács oszlopait, amelyek a függőoszlopokkal azonosak, az építők talpgerendára állították és keresztirányban fecskefarkos kötőkkel merevítették, míg a hosszirányban egymást keresztező ferdemerevítőkel is elhelyezlek. A keresztkötés ill is a főtartó elem, az oszlop gyöngítését okozza. A teljes szerkezet rendszerének kettősségét a torokgerendák magassági helyzete is bizonyítja, azzal, hogy a hosszrács fejgerendájától független az alsó sor. A feniebb vázolt szerkezet-rendszert a kis fesztávú (6,3 méter) hajó és a még szűkebb szentély fölött is megépítették, egymástól független szerkezeti kivitelben. A másik igen szép átmeneti szerkezetről már néhány szó említés történt a tarpai református templom középkori fedélszerkezetével kapcsolatosan. (85-87. kép) A szövegből (lásd ott) nemcsak az építés idejéről (1796-98), de a mesterek, a főbíró és a tiszteletes személyéről, sőt a kurátor és a mester segédcinek nevéről is tudunk. 82. kép. Túristvándi, ref. templom, hosszmetszet 84. kép. Túristvándi, ref. templom, mellékállás