Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Történet - Vándor András: 16-19. századi ácsolt tetőszerkezetek Magyarországon
76. kép. Barokk fedélszerkezet általános elemei és azok csapolásai a. Kettős fecskefarkú kötés a kötőgerendán b. Felső ötszögletű gerenda c. Alsó ötszögletű gerenda d. Szögielkötő csapja e. Szarufa felső vége f. Ferde dúc alsó vége g. Számla alsó vége h. Torokgerende vége i. Ferde dúc felső vége k. Fiókváltó és fiók bekötése rizmus korában fogó fákkal, mellszorítókkal, függesztő és feszítőművekkel. így jön létre a rendkívül bonyolult tetőfelületek megoldására is képes új szerkezeti rendszer. A barokk szerkezelek jellegzetes anyaga a vörösfenyő, de elvélve lehet tölgy szerkezetekkel is találkozni. Kapcsolatai a fakölésck szabályainak megfelelően elsősorban csak nyomásra vehetők igénybe, és a korábbiaknál jóval összetettebbek, de az összeállítást nagyban segítő keményfa vendégcsapok itt is megtalálhatók. Az erdei faválaszték méretre vágása általában bárdolással történik, annak ellenére, hogy a vízzel hajtott fűrészmalmok már a középkor óta dolgoznak (pl. Kacs, Borsod megye). Ennek a műveletnek szinte egyetlen szerszáma még mindig az egy vagy kétkezes bárd, melyet a mesterek, hihetetlen ügyességgel kezelnek. Az építőfa végső megmunkálása az építkezés helyszínén történik, néhány egyszerű, máig is használatos szerszám segítségével (cigányfúró, ácsszekercc stb.). A szerkezeti rendszer összefoglalása után nézzünk most már néhány részletkérdést és részletmegoldást. A megváltozott szerkezeti rendszer és anyag új csomóponti megoldásokat is követel. Az erőknek és hatásoknak figyelembevételével a csapolások, horgolások és kötések barokkosán bonyolult, de szakmai tudás elmélyült ismeretét is és a szerszámok virtuóz használatát is megkövetelő rendszer alakul ki. Közben a zsindelyfedést is felváltja lassanként a 120-150 kg/m 2 súlyú cseréphéjalás. (Az ország egyes részein a cserepet máig is zsindelynek hívják.) A meredek tetőn nehezen rögzíthető cserép biztos elhelyezéséhez csökkentik az idáig általános hajlásszöget és elterjedte válik a 45 fok körüli tetőszerkezet. Ez a kiválasztott hajlásszög, mint a derékszög felezője, csak a ma emberének látszik egyértelműnek. A tetőszerkezet tényleges hajlásszöge a legritkább esetben kerek érték. Az építőmesterek az épület szélességének felében határozták meg a telő gerincmagasságát, és ez a szélesség lehet a főfal belső vagy külső síkja vagy akár a főpárkányok távolsága is. Az áthidalandó fesztávok növekedésével és a feszítőfa magasabbra helyezésével esetenként szükségesnek látszik a szögletkötők megduplázása. Ennek erőtani szerepe nagy hosszúsága és nehézkes elhelyezhetősége miatt azonban kérdéses (Budapest, I. Úri u. 47.; 77-78. kép) A méretek növekedése folytán az áthidaló vagy kötőgerenda lehajlásának megakadályozására ún. függőoszlopot helyeznek cl a fedélszerkezet tengelyében. Ez a függőoszlop általában két darabból készül és kétoldalról fogja közre a feszítő zárófát, és alul hasonló módon kapcsolódik a kötőgerendára. Ezt a megoldást sűrű áthidalók esetében is meg lehet találni, aholis a függőoszlopra hosszgerenda kerül azok összefogására (Vasszécsény, új Ebergényi kastély; 79-81. kép) Szép és szellemes megoldása az alulra elhelyezett és a függőoszlophoz vaskötőkkel kapcsolt mestergerendás megoldás (Lenti vár, barokk fedélszerkezete). A függőoszlop szerkezetidegenségérc utal az, hogy kötéseinél szinte minden esetben különböző fémelemek közbeiktatására van szükség. De az is, hogy nem tudják hol abbahagyni, fölfelé gyakran folytatják a szarufák találkozásáig, ahol aztán a tető egyenletes alakváltozását gátolja. A feszítőfa