Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Marosi Ernő: A zsámbéki kolostorromok

d) A premontrei monostor építési periódusai A templomépület egyöntetűségének feltevése Möller óta megdőlt. Möller periodizációs javaslata:^

9 1. A templom tervének keletkezése: emlékei a tornyok, a mellékapszisok, a déli mellékhajó-fal. 2. (1241 előtt) a sekrestye felépítése, a tornyok közötti előcsarnok és a torony-földszintek bollozása. 3. (1241 után) a tetőzet megemelése, a főhajó boltozása, a nyugati karzat és boltozás a tornyok első emeletén. A tornyok támpillérekkel való ellátása, nyugati kapu és hozzá tartozó előépílmény, a fölötte készített nagy körablak. A középső szentély poligonális változata. Gerevich Tiboré 60 ,,A csúcsíves elemek belekeverését a román alapépítménybe vagy egy későbbi átépítéssel, vagy pedig azzal lehet magyarázni, hogy a templomot román stílben kezdték építeni s gótikusán fejezték be." Lux Géza

6] szerint „Építési korszakról nem beszélhetünk, csak azt állapíthatjuk meg, hogy a XIII. század elején megkezdett építkezés évtizedekre elhúzódott." - Rámutat ugyanakkor arra, hogy pl. a támpillérek egyidőben épültek a toronytesttcl, tehát „tiszta" stílusok nem várhatók. Guzsik periodizációja:

62 1/ (1220-25 k.): nyugati rész: a tornyok második emeletéig: jáki mesterkapcsolatok. 2/ (1225-1241): szükségmegoldás, a nyugati rész két kápolnával bővítve, használatban együtt a falusi templom állva hagyott épületével. 3/ (1242-1258): a templom felépítése, a nyugati tornyok befejezése. Feltehetőleg ekkorra tehető a „sárkányos fejezetek mesterének" és a „ciszterci iskolázottsági! mesternek" a munkássága.

63 Möller periodizációs elképzelése határozott és logikus egymásutánt tételez fel, amely tulajdonképpen két épület-állapotot tartalmaz. Eszerint az 1241 előtt sík mennyezetekkel vagy fafödémmel megépült bazilika leégése után került sor az átalakításra és a végleges befejezésre. Guzsik periodizációja ehhez áll közel, azzal a különbséggel, hogy több, mint másfél évtizednyi megszakítást tételez fel az építkezésben (nyilván a hat szakaszos, Ják Iből származtatott első terv érdekében és a nyugati résznek a templomtesttel való sajátos összeköttetése miatt, amelyet anomáliának tart). Ugyanakkor Guzsik merít a másik alapvető elképzelésből is,

64 amelynek alapja az elhúzódó, de lényegében folyamatos építésmenet feltételezése. Lux javaslata magán viseli az épület minden fugáját jól ismerő építész tapasztalatának bélyegét. Kiindulópontunk tehát Lux periodizációja lehet. A folyamatos építkezés mellett azonban hivatkoznunk kell a korábban elkészült kőfaragványok elhelyezésének esetlegességére is (ez különösen nyilvánvaló a tornyok ívsoros párkányainak, lizénáinak és támpilléreinek állandóan változó kapcsolatai esetében). Ezért a formai meg-nem-feleléseket nemcsak tervváltozások jeleként interpretálhatjuk. A templom másik kulcsjelentőségű pontja a déli mellékhajó keleti záródása. Itt a belsőben nyilvánvaló az ellentét a félkupolával fedett apszis és a félköríves diadalív előtt található csúcsíves homlokív között. E mellékhajó (és nemcsak a főhajó) boltozása előtt tehát terv változás nak kellett bekövetkeznie. Ezen kívül a mellékhajó apszisának palmettás frizornamentikája az alacsonyan lévő pillérfejezeteken talál rokonaira. A magasabban lévő pillérfejezeteken más ornamentális formák uralkodnak. E részekhez stilárisan közel áll az egyetlen ismert északi részlet is, a mellékszentély diadalíve alatt. A pillérformák tehát bizonyosan a mellékszentélyekkel azonos fázisban gyökereznek. Ezekhez a hosszházpillér-típusokhoz képest határozottan eltérő formát képvisel a nyugati karzat halsüveges boltozatát tartó, a nyolcszög negyedét képező maghoz járuló körtetagos keresztmetszetű pálcákkal bővített, igen modern halású, az érett gótikus tagolásmód sajátosságait viselő pillérköteg. Ezek a hatsüveges boltozatot hordozó sarokpillérek nem függetlenek a földszinti előcsarnok hatsüveges boltozatától; az ott alkalmazott szalagborda mint formai variáns nagyobb terhelést viselő alsó épületrészeken nem ritkaság. Mindenesetre, a tornyok alsó három szintjének építésmenete meglehetősen zavaros, ezeken a részeken számos részletmegfigyelésre van szükség. Bizonyos viszont, hogy az eredeti körablakot tartalmazó fal a karzat emeleti boltozatával együtt épült. A nyugati homlokzatnak ez a része szabályosabb építésű; ehhez tartoznak az oromzat túlnyúló sarkai alatt alkalmazott kis oszlopok fejezetei és konzolai is. Ezek egyértelműen a fő-