Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Marosi Ernő: A zsámbéki kolostorromok

- az érintetlenség érzetét keltő formai tisztaság és tökéletesség, amely azonban az ijesztően meggyorsult pusztulás láttán itt már aligha állítható. Távol álljon ettől elemzéstől valamilyen elvi-módszertani célzatú deklaráció vagy demonstráció szándéka! Célkitűzésünk ugyanis gyakorlatias: egyedül egy Zsámbékon esedékes műemlékvédelmi művelet elveinek tisztázása a célunk; ezért ugyanezeknek általánosíthatóságával nem foglalkozunk. Az elemzés forrásául a Zsámbékra vonatkozó művészettörténeti szakirodalom, illetve a vele kapcsolatos képi ábrázolások szolgálnak. 2. A TEMPLOMROMOK MŰEMLÉKI ÉRTÉKEINEK RÉTEGZŐDÉSE a) A rom és a környezel A templomrom helyzetéből, a községen áthaladó és kereszteződő utak irányából következően a falu távlati képében a rom különösen nyugati, illetve déli nézetében jelenik meg igen hangsúlyosan. Mivel dombon áll, markánsan környezete fölé magasodik, mintegy a falu házai fölött lebeg. A falu szerkezetében a másik térbeli hangsúlyt a Zichy-kastély jelenti: a két emlék közötti mélyedésben, a súlyukkal, szembetűnő történeti emlékjellegükkel is domináló épületek lábánál foglal helyei a magvában 18. századi település, plébániatemplomával együtt. Viszonyuk nehezen leírható, alig-alig elemzett esztétikumot tartalmaz. Ennek jellemzése rendszerint általánosságokban mozog. ,,A templomrom nagy művészi értékénél, szép fekvésénél fogva és romjainak rendkívüli fcslőiségével mindinkább növekvő számban vonzza ide nemcsak a műértőket, hanem a nagyközönség érdeklődő tömegeit is."

1 - „Az összes célszerűségi szempontokon túl itt is megfigyelhetjük, hogy a középkori építőmesterek és építtetők mennyi művészi érzékkel állítják épületeiket a tájba. Zsámbék temploma csekély magaslaton épült, mégis messzire láthatóan uralkodik a tájon. A későbbi építkezések - az újabb XVIII. századbeli templom - ma ugyan kissé megzavarják a képet, mely a maga korában lenyűgöző hatású lehetett. A középkori település emlékét megőrizték a rendszertelen, kanyargós utcasorok."

2 A templom tájbeli helyzetének, mindenekelőtt a távlati látványban betöltött szerepének elemzése lényegében hiányzik. Tombor Ilona fent idézett jellemzése azonban tartalmazza az alapvető kérdést: középkorinak fogadhaló el a viszony a település és temploma között (amelyet tovább gazdagít a korábbi középkori épület megléte: szerényebb plébániatemplom ugyanazon a helyen, majd az építészeti hangsúly tetemes növekedése ugyanott a kéttornyos, nagyobb tömegű, a kolostorépület által fokozott bonyolultságú komplexummal) - vagy történetileg kialakult kontraszt áll-e fenn a későbbi településsel? Tombor Ilona elemzése a romok ikonográfiájában bizonyos mértékig kivételes Rohbock-Fesca acél metszetre támaszkodik.

3 Ennek a látképnek lényeges tartalmi eleme a hatásosan szintetikus északnyugati nézet megválasztásából adódó kontraszt az e nézetből mintegy elsüllyedő barokk templommal és szegényes faluszéli tájjal (30. kép). Nem kevésbé hangsúlyos a viharos táj is, a rusztikus staffázs, a Vasárnapi Újság 1855-ös leírásának romantikus értelmczésmődjával teljes összhangban: „...a góth templom falai közt juhokat legeltet a földész. A dicsőség és ragyogás kora elmúlt, helyét a tudás és szorgalom kora foglalta el. Minden rom arra tanít meg bennünket, hogy a hősök, az erősek nem a lcghatalmasabbak többé, s minden fű, mely a romokon terem, arra tanít, hogy az igazi hatalom: a munka és a tudomány."

4 Értelmezésből és ábrázolásból egyaránt nagyon konzisztens és rendkívül tudatos emlékfogalom, a tájban megjelenő, s a zivatar toposzával kifejezhető történeti feszültség képzete bontakozik ki. Igen jellemző, hogy - a nemzeti romantika gondolatvilágának megfelelően - a dicső múlt és józan jelen (talán utalásként emellett még a magyar nemzeti múlt - sváb falu) ellentétpárja lett a vezérmotívum az éppúgy lehetséges falut uraló urasági templom, kőépület - viskók, esetleg monostor - várkastély - falu kontrasztok helyett. Zsámbék azonban egészében, tájképében mint a magyar történelmi tudat, ezen belül pedig a romantika alapvető élményét inspiráló látkép rendelkezik sajátos értékkel, olyannal, amely talán csak Visegrádéhoz, Vajdahunyadéhoz, vagy a Mátyáskori Buda ideálképéhez mérhető. Ennek a látképnek az elemzésére a fenti utalásokon kívül sok törekvés nem történt, elemei lassan - az utóbbi időben rohamosan - módosultak, így többé nem alkudhatunk meg azzal a hitlel,