Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Lővei Pál: A zsámbéki rom műemléki védelmének története

Az 1889. évi zsámbéki munkákkal kapcsolatban Möller röviden kifejtette elveit: „Az akkori általános irányzattal szakítva, minden bontás mellőzésével a maga eredetiségében és patinájában iparkodtam minden követ az utókor számára megóvni. ... felmerül a kérdés, hogy ... hogyan kell restaurálni? ... Előbb a stílszerű restaurálás címén mindent, amit későbbi korok alkottak, kíméletlenül lebontottak, ezután pedig az 'Ausleben lassen' elméletére helyezkedve a német tudósok azt kívánták, hogy az emlékeket hagyják magukra, azoknak sorsát bízzák a természetre és pusztuljanak el inkább de a formákat restaurálással ne hamisítsák meg, szóval a múlt alkotásaihoz mai kéz ne nyúljon! Van ... egy középút is, a ... stílszerű restaurálás helyett a műtörténelmi tudáson alapuló helyreállítás, melynél minden kort változatlan eredetiségében meg kell hagyni és tiszteletben tartani, és minden szerkezetileg még helytálló követ a saját patinájában meg kell tartani. Ilyen értelemben a helyreállítás inkább az emlékek fenntartását, biztosítását jelenti. Én kezdettől fogva, immár 42 év óta, itt Zsámbékon és mindenütt máshol is ezt az eljárást követtem."

4:) Lux Kálmán is ezt hangoztatta Möller munkásságával kapcsolatban: „O volt az első, aki hangoztatta, hogy minden kor művészi alkotását meg kell becsülni. Szerkezetében kell megerősíteni, és csak ott kiegészíteni, ahol biztos nyomok maradtak."

46 Vagyis Möller lehetőleg nem bontott le semmit az eredetiből, még statikai problémák esetén sem, hanem szerkezeti megerősítéseket alkalmazott, nem faragtatta át a régi felületeket, és nem változtatta meg saját, középkorról alkotott elképzelései szerint például az alaprajzol - ha a kassai dómra és a budai Nagyboldogasszony-templomra gondolunk, ez egy óriási lépés volt! Elismerte az épületeken található különböző korú részletek létjogosultságát, nem kísérelt meg egyetlen stílust, egy sosemvolt állapotot visszaállítani,

47 ahogy fiatal korának befutott építészei, a purista szellemben helyreállító Schulek Frigyes vagy Steindl Imre telték. A hozzáadott, véglegesnek gondolt új részek anyaga azonban nem téri el az eredetitől, ebben tehát Möller nem követte a külföldön már 19. század végi előzményekre (Camillo Boito, 1883) visszavezethető

48 mai elvet. De éppen Boito nyomán egyes esetekben élt azzal a lehetőséggel, hogy minden új darabra valamilyen új jelet vésetett. A gyulafehérvári 19. kép. A nyugati homlokzat felmérési rajza. Várnai Dezső - Lux Kálmán, 1935. OMvH Tervtár m 20. kép. Manuálé a nyugati homlokzat felméréséhez, 1934. OMvH Tervtár alsó rész. Lux,