Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Lővei Pál: A zsámbéki rom műemléki védelmének története

új faragottköveket és építészeti részleteket, ... ahol feltétlen biztos nyomokat talált a hiányzó régi részletek hű pótlására, ahol pedig a nyomok nem voltak elegendőek, vagy ahol tisztán szerkezeti biztosítására volt szükség, ... ott egyszerűen téglafalazatot alkalmazott. Az idegen, faragott kövektől eltérő színű anyaggal láttatni akarta azt, amit a régihez hozzátett." Lux véleményét módszertani jegyzetében a Möllert műegyetemi professzori székében követő Csányi Károly és nyomában más szerzők is hamarosan átvették.

26 Möller más munkái, például a lékai vár vagy a gyulafehérvári székesegyház helyreállítása azonban korántsem tűnik olyan korszerűnek és követendőnek, mint a zsámbéki. Egyáltalán nem csodálatos, hogy a kortársak értékelését és főleg az építész saját megjegyzéseit megvizsgálva egyértelműen kiderül az, hogy a fentebb idézett állítások jórészt fikciónak tekinthetők, és az időközben megszületett legújabb helyreállítási elvek visszavetítésc a múltba. Möller és Zsámbék úttörő szerepét bizonyítandó találkozunk a szakirodalomban egy idézettel: egyetlen követ sem távolítottam el, egy új formál sem adtam hozzá, a szükséges alátámasztásokai pedig teljesen ideiglenes jelleggel - téglával készítettem, hogy a kiegészítési eme fenntartás szempontjából megkívánt részeknél az eltérő anyag is mutassa."

27 Az eltérő anyagot, a léglát valóban említi, de csak mint ideiglenes megoldási, amely a rom fenntartását szolgálja. Egy későbbi, 1933-as jelentésében még világosabban kimondja, hogy a „csekély 8100 forint összeg keretében a veszélyeztetelt részekel téglafalazattal támasztottam alá, ezzel is kidomborítva eme biztosítási munkáknak ideiglenes jellegét. Csak kevés helyen alkalmazhattam pótlásokat végleges helyreállítási jelleggel, faragott kőből."

28 Vagyis 1889-ben a véglegesnek szánt részek kőből épültek, és csak a pénzügyi korlátok vezetlek a tégla alkalmazására. Annak igénye, hogy az új a régitől eltérjen és megkülönböztethető legyen, fel sem merült, sőt, az építész ügyelt ami, hogy "az új falrészck megülcpedvc a regitől el ne váljanak".

29 Későbbi tervei szerint is az eredeti részek kiegészítését az egykori építési mód hűséges betartásával, csupán a belső kifestés elhagyásával kelleti volna végezlan eltért Möller véleménye nemcsak a jelenlegi elvektől, de a műemlékvédelemmel foglalkozó fiatalabb kortársai felfogásától is! Az építész zsámbéki publikációját ugyanis azzal a kitétellel zárta, hogy „vajha ezt a munkásságot ... majdan a teljes helyreállítással a templom feltámadása követné!"

31 Véleményének nem csupán itt adott hangot. Lehetőséget erre az szolgáltatóit, hogy a zsámbéki várban lakó irgalmasrendi apácák valamikor 1920 táján kérték a templomrom számukra történő kiépítését, mivel a várban csak egy kápolnával rendelkeztek. Mind ez az irat, mind a MOB elutasító döntése hiányzik az irattárból, de utal rá a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak azon átirata, amelyben az apácák 1921ben kelt újabb felterjesztése nyomán kérik a MOB nemleges döntésének felülvizsgálatát „a hazafiúi lelkesedés méltánylásaképpen".

32 Ill 30 Éppen Zsámbékkal kapcsolatban ez utóbbinál sokkal jelentősebb dolgokban is határozót9, kép. A templom alaprajzi rekonstrukciója. Tandor Oltó, 20. sz. eleje. OMvII Tervtár