Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Lővei Pál: A zsámbéki rom műemléki védelmének története

niszler és közmunka- és közlekedésügyi kol­légája leveleztek az ügyben. 8 A helyszínre az utóbbi megbízásából kiszállt Zsigmondy Gusz­táv már a helyreállítás módjára is javaslatot tett, és hamarosan elkészüli a részletes költ­ségvetés is, a kváderburkolatok, falazatok fel­mért hiányainak felsorolásával. 9 A MOB még ez év végén évi 1000 ft-ot kért a munkálatok­ra, és megbízta másodépítészét, Khuen Antalt a tatarozás felügyeletével. A MOB ülésének fő problémája az volt, hogy az északi torony hiányzó sisakját újjáépítsék-e, illetve elbírná-c egyáltalán a torony ezt a többletterhelést. 10 Még 1882-ben jelentkezett Hofhauser An­tal építész, hogy a templomról készíteti terve­it és távlati rajzait felajánlja megvételre a MOB-nak. Javaslatát 1883-ban tárgyalták. A döntés a megvétel ellen szólt, mivel a rajzok egy „ideális restaurációra" vonatkoztak, és az idő szerint csak a rom fenntartásáról volt szó. 11 A romállapotban való megőrzés gondolata te­hát ebből az időből ered és feltehető, hogy nem restauráláselméleti meggondolások, hanem praktikus ok: a pénzügyi eszközök hiánya ját­szott szerepet benne. 1884-ben Khuen költségvetését és javasla­tait elfogadva a MOB 2027 ft 8 kr-t kért a minisztertől, aki a beterjesztést a következő év­ben jóváhagyta, és a budavári plébániatemp­lom (Nagyboldogasszony-templom) építésveze­tőségét bízta meg a kivitelezéssel. 12 Ennek el­lenére nem történt semmi egészen 1889-ig. Va­lószínű, hogy az ügyet a holtpontról Vásárhe­lyi Géza levele mozdította ki, amelyben leír­ta, hogy a falusi pincéket a templom alá fúr­ták be, es a mennyezetükről leszakadó lösz fö­lött már láthatóvá vált alulról a legfelső hu­muszréteg, az egykori körítőfal alapozásával és a templom körüli egykori temető koporsós sírjaival. Az alagutak éppen a legépebb déli tornyot veszélyeztelték. 13 Forster, Steindl és Schulek jelentése nyomán a miniszter a fiatal Möller Istvánt bízta meg a munkák vezetésé­vel, jóváhagyta az 5500 ft-os költségvetést, cs kérte a budavári építésvezetőséget, hogy szer­számok kölcsönzésével és kőfaragók kiküldé­sével segítse a munkálatokat. 14 Júliusban már a folyó munkákról értesü­lünk. 1 " 1 Az állványról végzett részletes vizsgá­latok során a rom állapotát a vártnál rosszabb­nak találták, ezért Forster további 1600 ft-ot kért a minisztertől. Az összeget jóváhagyták, és egyben Zsigmondyl jelölték ki a műszaki ellenőrzéssel illetve átvétellel. Októberben már 6. kép. Pillérfő rajza. 19. sz. utolsó negyede (?). OMvII Tervtár be is fejezték a munkálatokat. 16 Zsigmondy je­lentése szerint végül még valamivel többet, összesen 7815 ft 14 kr-t költöttek a helyreál­lításra, de így is szükség lett volna még 800 ft-ra. Ehhez a miniszter hozzá is járult, ameny­nyiben a következő évben újra indulnak a mun­kák. Erre végül nem került sor, a déli mellék­hajó támpillérek és íveit nem erősítették meg, és az északi hajófalnak az északi torony keleti oldalához kapcsolódó szakaszát se javították ki. 17 A déli részek biztosításának elmaradása a későbbiek során bosszulta meg magát: 1931­ben egy ív beomlott 18 , és ez indította meg az 1930-as években végzett helyreállítási munkák folyamatát. Ennek ellenére bízvást állíthatjuk, hogy az 1889-es munkák nélkül a zsámbéki romból ma alig állna valami! Feltétlenül Möller érdeme, hogy a számtalan helyen alá­aknázott, omlásveszélyes falakat és alapokat aláfalaztatta, a torony alatt 7 m mélységig ki­bányászott üregben a munkások megnyugtatá­sára a munka egész ideje alatt ő is jelen volt. 19 A végzett munka minősége is jő volt, a száz éve készüli pótlások sok helyen ma is hibát­lanok.

Next

/
Thumbnails
Contents