Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Történet - Kaiser Anna: Műemlékek és városkép védelme a fővárosi építési szabályzatokban (1870-1945)
Szabályzatot. 10 Ezt nagyon sokszor kiadták. 11 Csupán azokat vesszük számba közülük, melyek számunkra lényegesen különböztek az előzőktől. Az első szabályzat — mint már az 1886-os Utasítás is - a város területéi négy övezetbe sorolta. Az I. övezetbe tartozott a pesti oldalon a Duna és a Nagykörút által határolt terület s az abból kivezető főbb útvonalak, a budai oldalon a Vár és hozzávezető utakkal és a Duna-part belső része. Ebben az övezetben az utcai homlokvonalon és zárt sorban kellett építeni, minimálisan az egyemeletes épületek 10 méterben meghatározott magasságával, maximálisan pedig négy emelet, azaz 25 méternyi párkánymagasság volt építhető A Várhegy lejtőit a szabályzat a III. övezetbe sorolt, ami szabadon álló, előkertes, nyaralószerű beépítést engedett a keleti oldalon, a nyugati oldalon pedig az utcavonalra is építhető volt oldalkertes és a rendes földszintes épület magasságát meg nem haladó ház. Gondoskodott a szabályzat a bontásnál vagy alapozásnál előkerülő régiségek védelméről 12 (93. §.), foglalkozott a kilátás védelmével a budai oldalon (138-139. §.), részletes előírásokkal biztosította az Andrássy út tervezett jellegének fenntartását (144. §.) és a homlokzatok színezésére is tett korlátozásokat 13 (170. §.). A meglévőnek fenntartásáról - kivéve a város új büszkeségét, az Andrássy utal - szó sem eseti. A szabályzat a jövőt szolgálta, nem a múltat - holott már annak értékelése is jelen volt a város éleiében. 1866-68-ban történelmi emléktáblákat helyezlek el a budai várnegyed középkori eredetű házain. 1873-ban jelent meg Römer Flóris munkája, A régi Pest, 1875-85ben Budapest története, melyet Salamon Ferenc írt a főváros felkérésérc. 1880 óta ásták Aquincum romjait, ahol a római vízvezeték pilléreinek és az amfiteátrum romjainak megmentéséről a főváros már kisajátítással gondoskodott - ám az, hogy a város, vagy egyes városrészek ődonsága útját állhatná a fejlődésnek, az még sokáig nem volt elképzelhető 14 A lendületes városfejlesztés hamarosan el is söpörte a régi Belváros világát. Itt egyedül a plébániatemplom okozott gondot, amelynek lebontása, eltolása, esetleg csak szentélyének megtartása körül folytak viták, melyekből Alpár Ignác véleményét idézzük: ,,bár műemléknek nem rendkívüli, mégis, kevés ilyen lévén, kötelesség megőrizni" 15 . Az övezeti előírás a budai várhegy részére a fejlődésnek ugyanazokat a lehetőségeit biztosította, mint amelyek a pesti belvárosnál érvényesültek. Itt azonban, márcsak a földrajzi adottságok miatt is, az átalakulás lassabban haladt. Iránya azonban kirajzolódott. A királyi palota átépítésének léptékváltásához igazodtak az új középületek és az adott lehetőségnek megfelelően épült nagy bérházak. Látványuk együtt érvényesült azokkal a régi házakkal, melyeket tulajdonosaik nem óhajtottak átépíteni. Ezt a változást már kétség is követte: világosan látszott, hogy a korábban egységes városkép megbontásával nagyobb érték vész el, mint amit a helyébe kerülő új nyújtani tud. Felismerhető volt az, amit Lux Kálmán később így fogalmazott meg: ,,A Várnak izolált helyzete lehetővé teszi, hogy ódon utcáit szinte eredeti mivoltukban, mondhatni egész tömegükben történelmi emlék gyanánt őrizzük meg. De nemcsak az archaelogiai szempont, hanem az esztétikai követelmény is tiltja, hogy a budai várhegyen magas, nyugtalan körvonalú házak épüljenek. Az eddig ott emelt magas középületek a Várnak nyugodt sziluettjét igen kedvezőtlenül befolyásolják s azt nyugtalanná teszik. Ki kellene mondani és törvényben biztosítani, hogy a Várban csak olyan épületek foganatosíthatók, melyek szigorúan beleilleszkednek a város képébe és annak jellegét nem befolyásolják." (1919) 16 A városrendezési tévedés első korrekciója az 1914-ben megjelent új Építési Szabályzatban történt meg. Az ebben meghatározott nyolc építési övezetben ugyan a Vár változatlanul a legintezívebben beépíthető I. övezetbe tartozott, de a 116. §.-ban kikötéseket adtak meg: már csak 21 métert meg nem haladó, tehát háromemeletes házat volt szabad építeni a Várban, a nyugati és keleti oldalt szegélyező telcktömbökön 17 pedig 17 m magassággal csak kétemeletest A Várlejtőre vonatkozó korábbi előírásokat azzal egészítették ki, hogy az épületek tetőgerince a Várat övező bástya szintjénél 2 méterrel alacsonyabb legyen (117-120. §.). Az Andrássy útra vonatkozó kikötések (159. §.) mellett a Belváros egyes részein 18 városképi védelmet jelent, hogy a létesíthető párkánymagasságot a már meglévő legmagasabb párkányhoz szabják, a tér egységes hangulatának megőrzése végett (129. §.). Árnyaltabbá vált a régészeti leletekre vonatkozó előírás (87.
