Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Krónika - Petravich András: Veszélyeztetett kastélyok és középületek helyreállítása
VESZÉLYEZTETETT KASTÉLYOK ÉS KÖZÉPÜLETEK HELYREÁLLÍTÁSA A KASTÉLYPROGRAM 1981-TOL 1989-IG Az 1985. év végi adatok szerint Magyarország 9435 műemléke közül 679 volt a kastély és a kúria. Arányuk a teljes állományban 7,2 ezen belül a „műemlék" (M) kategóriában 9,2 százalékot telt ki. Jelentőségük ezt az önmagában sem lebecsülendő számarányt is jóval meghaladja, ha tekintetbe vesszük szerepüket a hazai művészet történetében, vagy egy-egy hely, város- és falukép mai karakterének meghatározásában. Mint hasznosítható épületek, durva becslés szerint is több mint hat millió légköbméter épülctvagyont képviselnek. 1 Mégis, a közelmúltban műemléki kastélyállományunk 2 egy részét a végső pusztulás veszélye fenyegette. A veszélyhelyzet fokozatos felszámolása csak központi intézkedéssel vált lehetségessé: a kormány Gazdasági Bizottsága 1981 szeptemberében határozatot hozott megóvásukról cs hasznosításukról. A GB határozat alapján indult meg, az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával, a veszélyeztetett műemléki kastélyok és más középületek megmentésének programja, vagy ahogy a szakma és a szélesebb közvélemény előtt általánosan ismertté vált: a kastélyprogram. E beszámoló a program előzményeit, célkitűzéseit, valamint eredményeit és tapasztalatait összegzi a kezdetektől 1989-ig. I. ELŐZMÉNYEK Kastélyaink helyzetének alakulása /945-tol 1980-ig A II. világháború végen mintegy 1500-2000 kastély állt az országban többé-kevésbé sérülten, zömmel elhagyottan. Középkori elemeket őrző reneszánsz várkastély éppúgy voll köztük, mint csupán húsz éve emelt neobarokk kastély, művészi ízlés nélkül felépített csakúgy, mint neves hazai és külföldi mesterek sora állal tervezett, kivitelezett és díszített kastély vagy a népi építészet egyszerű, tiszta hangvételéhez közelítő kúria. Méretük a mai családi házakét alig kél-háromszorosan meghaladótól a hatalmas gödöllői együttesig terjedt. Legtöbbjüket a háború végéig eredeti céljának megfelelően lakták és karbantartották, bár az épülettípus kezdődő avulásával 3 már korábban megindult a bomlási folyamat is: a ráckevei Savoyai-kastélyt magtárnak, a biai Sándor-Metternich-kastélyt szcrszámraklárnak, az edelényi L'Huillicr-Coburg-kastélyl bírósági épületnek használták. Az erkölcsi avulás a háború után váll teljessé. Az Ideiglenes Kormány 1945. március 15-i rendelete megszüntette Magyarországon a nagybirtokrendszert, felszámolva ezzel a feudális uralkodó osztály, s halalmuk szimbóluma, a kastély létalapját. A funkciójukat vesztett, megüresedett kastélyok köztulajdonba kerüllek. További sorsuk attól függött, miként értékeli őket a társadalom, s hogyan illeszti be a saját keretei közé. /. Felhasználás a helyiségszükséglet kielégítésére A beillesztés egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Sok kastély állt évekig üresen, ezalatt a lakosság még a háború pusztításától valamelyest megkíméltekel is teljesen kifosztotta. Nem csupán a berendezési vitték cl, de a szerelvényeket, ajtókat, ablakokat, parkettát, sőt néhol a lelő héjazatát és faanyagát, a födémgerendákat és a romos falak tégla- és kőanyagát is. Példa erre a nagycenki (196-197. kép) és a gyömrői, vagy a háború alatt kiégeti, s utána szinte az utolsó tégláig széthordott alcsúli kastély, ahol a főépületnek már csak a portikuszát sikerült megmenteni (198. kép). A kastélyokat nem csupán a kinyerhető anyagokért rombolták - gyakran a vezetés tudtával