Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Bérczi László – Radovics Krisztina: A hajósi Madonna szobor restaurálása

151. kép. A főoltár es ;i kegyszobor a rcslnunílás elotl azurit rétegek világító erejüket a később felrakott rétegek miatt elvesztik. Az egyenetlen felületbe jól belekapaszkodó átfestések feltáráskor csak az azurit szemcsékkel együtt távolíthatók el, s ez a réteg vékonyodásához s ezáltal világító erejének pusztulásához vezet. A mikroszkopikus vizsgálat során látható volt a réteg sérülése. A hajósi Madonna palástjának eredeti színezése fehér, azaz a krétarétegre ólomfehér fedőszín került, melyen ritmusosan elszórva, a felületből plasztikusan kiemelkedő arany és vörös (minium) szegfűminta látható (756. kép). A szegfűmintás (Mária szimbólum) köpeny brokát anyagot imitál. Az arany szegfűből kilenc töredéket, a vörös szegfűből nyolc töredéket tárhaltam fel. Természetesen ennél eredetileg nagyobb volt a számuk, mivel az elpusztult részeken (kar, váll) is hasonló díszítés volt. A szegfű-applikációk mérete 3x4 cm, a minta metszésrajzolata centiméterenként tíz. Kontúrjuk éles és piros (cinóber) lazúrral szegélyezett. Az applikált minta és az alap tapadása az idő múlásával elenged, ezért a hajósi Madonna szegfűmintái is igen sérültek, néhol csak lenyomatuk, vagy apró töredékük látható. A későgótikában c díszítést gazdagon alkalmazták, a drága brokálkelméket kívánták utánozni. A bonyolult technikai eljárás valószínűleg Flandriában fejlődött ki, és különösen Dél-Németországban vált kedveltté. A tipikus nyomott-brokát applikációk 1440-1530 között készülhettek. A préselt brokát technikáról Brigitte Heck tanulmányában pontos leírás olvasható.

4 A kiforduló palástbelső eredetileg vörös (cinóber) színezésű volt. Az eredeti testszínből csak a gyermek testfelületén találtam nagyobb összefüggő felületeket, hiszen a Madonna arca és a gyermeké is fáig kopott. Itt az alapozás narancsos aláfestésére világos rózsaszín tempera fedőszín került, sötétrózsaszín plasztika festéssel. Felületét apró törés háló borítja. A holdarc eredetileg ezüstözött volt, igen kevés nyom található a felületen, mely mára teljes mértékben megfeketedett. A holdsarló belső peremén és hátoldalán míniumos festés található. Matt aranyozású a Madonna és a gyermek haja. A köpeny illetve a ruha szegélyezésénél fényaranyozási nyomokat tártam fel. A szobor eredeti rétege mindenhol egyértelműen megfogható volt, azonban felújítási rétegei és csonkításának időpontja ma még nem határozható meg pontosan. (A felújítási rétegekből tanú ablakok maradtak). Az tény, hogy a csonkítás idejekor (amikor a szobor megégett Bussenben) a gyermek eredeti színe már át volt festve, mivel a véső egyidőben vágta át a két réteget. Ez a felújítási réteg világos szürkésfehér tempera, mely a Madonna nyakrészénél is töredékcsen látható voll. E vékony réteg tovább folytatódik a gyönyörűen kivitelezett csíkos átfestési rétegben. Ennek a felújítási rétegnek a mintái a 17. század első felében Svájc keleti részein, Dél-Németorszában és Ausztriában találhatók és ott a Madonna gazdagon díszített alsó öltözéke jellegzetes. Gyakori díszítő motívum, hogy az öltözéket harántcsonkolt vízszintes sávokkal díszítik úgy, hogy az ezüstözött alapra sűrű ólomfehér vonalakat húznak. Feltételezhető, hogy a fehér-ezüst kombináció a damaszt anyagot imitálja. Mára az ezüst teljes vagy részleges oxidációja következtében, a fehér-ezüst sávok puhasága kontrasztos fekete-fehérre vált. Ha a damasztanyagra még növényi motívumok is kerülnek, hatásuk igen gazdag és különleges lesz. Az összhatás teljességéért,a már említett fehér-ezüst alapra felfestett virágok lazúrjáből még nedvesen csíkokat kaparlak ki, így szőve egybe a felületet. A hajósi Madonna ruházata is c technikával