Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Kaba Melinda: Az aquincumi Thermae maiores feltárása (1778-1984)

107. kép. A csatorna a 10. számú natatio átépítésének periódusából 17. számú nymphaeum Mérete azonos a 15. számú exedra méretével. Egykori terrazzó padozata töredékesen maradt meg, a fal alján a már több helyen megismert párnatagnak is csak a nyoma látható. Falának íve általában 0,8 - 1,20 méter magasságig épen maradt meg és opus mixtum technikával készült. Az ívelés tengelyében Af 103,99 méternél ablaknyílás nyoma látható. Alatta a falban imbrex-szel burkolt vízkivezető nyílás ép részlete került felszínre. A terrazzó padozat alatt észak-északnyugat - dél-délkeleti irányú, keleti irányban ívesen elágazó kőfalazású téglaburkolatú csatorna maradt meg. Itt is jó állapotban találtuk az egykori boltíveket tartó déli pillérek monolit köveit, Af 102,62 méternél. Ezekkel megegyező anyagú és faragású részleteket mindenütt találunk a fürdő építésének első periódusában. Ennek a helyiségnek minden részlete úgy maradt meg, ahogy felszínre került, sem rekonstrukcióra, sem konzerválásra nem volt szükség tekintettel arra, hogy teljes egészében a felüljáró födémet képező ívének védelme alatt fekszik. 18. számú frigidarium A frigidarium padozatát nagyméretű 15-20 centiméter vastag faragott kőlapokkal burkolták, melynek jelentős része ,,in situ" maradt meg Af 102,97 méteres szinten (110/a. kép). A terem északi falához építették a nymphaeum két exedráját (15. és 17. számú). Az exedrák közötti átjáró (16. számú) lépcsőjének nyoma megmaradt, a keleti és nyugati oldalakon egyegy bejárat küszöbkövének maradványa jelzi a 14. számú, ill. 19. számú helyiségekbe átvezető egykori ajtó helyét. A frigidarium északkeleti sarkánál jő állapotban került felszínre a 23. számú helyiség ajtajának küszöbköve. Sajnos itt már nem haladhattunk tovább a feltárásainkkal keleti irányba, mert az új Szentendrei utat tartó támfal szerkezete ide épült. A frigidarium keleti oldalához építették a 26. számú medencét, amelyet 1930-ban Nagy Lajos tárt fel. 1932-ben a római kori falmaradványok elé épült a Flórián tér 3. számú ház nyugati fala és egyidejűleg elkészült a ház pinceterében kialakított múzeumrész, amely magában foglalta az előbb említett 26. számú hidegvizes medencét, valamint a Schönvisnerféle hypocaustumos, 35. számú termet. A jelenlegi rekonstrukciós és hídépítési munkák során sikerült elérni, hogy ezt a zárófalat megnyithattuk - a megfelelő statikai biztosítás után - a nyílásokba rácsokat helyeztünk, ahonnan jól látható mindkét terem. Ezzel a megoldással egyidejűleg nemcsak a keleti és nyugati fürdőhelyiségeket kapcsoltuk össze, hanem egyúttal 208 év régészeti munkája is együtt tárul az érdeklődő elé. A terem déli falába két terrazzó burkolatú 2 x 0,80 méteres medencét mélyítettek egymástól 3 méter távolságra (1 W/h. kép). Ugyanitt délen két ajtó nyílt a 33. és 34. számú tepida-riumokba. A terem nyugati oldalán többszöri átalakítás nyomai maradtak fenn. A korábbi részletek fölé újabb helyiségek falait építették. Egy helyen a múlt században kúttal törték át a római kori medence padozatát (111. kép). Ennek ellenére sikerült tisztázni a keleti 26. számú hidegvizes medence nyugati megfelelőjének - a 25. számú - előbbivel szimmetrikus helyét, valamint a 22. számú átjáróba vezető ajtó küszöbét. A 25. számú medence sarkainál megtaláltuk a palaestrával és nymphaeummal azonos puha mészkő lábazatok töredékes maradványait, a fal alapja Af 99,97 méter szinten volt.