Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Helyreállítások - Kaba Melinda: Az aquincumi Thermae maiores feltárása (1778-1984)
A műemléki helyreállítások és új múzeumi bemutatás terveit Pfannl Egon építészmérnök készítette el. Gondot okozott a belső termek - a 26. sz. és 35. sz. - állandó nedvessége, a falakon csorgott a víz, töredezett a római kori téglapadozat, károsodtak a falak. A nagy nyirkosságot az 1932-ben épült ház szigetelésének hiánya, szivárgás a múzeumrész fölötti üvegfödémnél keletkezett apró repedéseken keresztül, valamint az éppen a romok fölött lévő autóbuszmegálló terhelése okozta. Ezek közül az okok közül az utóbbit lehetett leggyorsabban megszüntetni a megálló északabbra helyezésével. A belső nedvesség csökkentésére - sajnos megszüntetésére nem - a falakon hungarocell borítást alkalmaztak és egy éjjel-nappal működő centrifugalventillátort szereltek fel. A Schönvisner helyiség (35. számú) eredeti mozaikpadozatának kis foltját sértetlenül hagyták a századok. A római kori tégla-kiegészítés viszont erőteljesen repedezett, hiányos volt. Itt a hiányzó részeket habarcsba ágyazott nagy méretű Duna-kaviccsal egészítették ki. Ugyanilyen padozatkiegészítés készült a latrina keleti oldalán húzódó észak-déli irányú, kőburkolatú folyosó hiányos kőlapjainál. A terem apszisánál a hypocaustum-ból 80 x 120 cm-es részt felbontottunk és a járószintbe vasrácsot építettünk. Ezen keresztül a sértetlen, ókori állapotában megmaradt fűtőrendszer egy részlete szabaddá - alsó világítás segítségével - és láthatóvá vált. Ebben a térben kis kiállítást is rendeztünk a helyszínen és a közelben előkerült kőemlékekből. Ugyancsak lapidáriumként használtuk fel a 12. számú apodyteriumban rendelkezésre álló folyosószerű kialakítást. Itt ugyanis szabad tér keletkezett a ház nyugati homlokzalának lemélyített alapozása és a 12. számú helyiség keleti záró fala között. A római kori falak köveit felszedték, ahol a vasbeton pillérek alapozásánál „útjában" volt a munkáknak, majd elkészültük után visszafalazták. Ennek pontossága és hitelessége érdekében felszedés előtt minden követ bemériünk, lerajzoltunk, beszámoztunk és fotóztunk. A hetvenes évek közepén az Árpád-hídi közlekedési csomópont készülő tervei ismét lehetőséget adtak a fürdő feltárásának folytatására. Ekkor a cél azt volt, hogy minél több adattal segítsük az elkészülő műszaki létesítményekkel egyidőben tervezett szabadtéri régészeti bemutatás megvalósulását. 34 Az 1977ben egy hónapig tartó 1979-ben 35 pedig félévig végzett régészeti feltárások bizonyították, hogy a fürdő termei messze átnyúlnak a Szentendrei út nyugati sávján, sőt az 1973-ban 36 épült „Flórián áruház" pincéjének fala a Thermae maiores nyugati szárnyára épült helyiségek falait vágta át. A kutatás 1979-ben sajnos csak kisebb felületekre szorítkozhatott, 37 tekintettel arra, hogy az áruház keleti oldalán létesült közlekedő utakat, kőkcretelésű virágágyakkal díszített parkrészeket szabadon kellett hagyni. Ennek következtében a fürdő termeinek összefüggéseit kutató, a teljes alaprajzot adó feltárásra lényegében csak 1981-ben, a mélyépítési munkák megindulásával egyidőben nyílt lehetőség. Ez számtalan nehézséget, gyors megoldásra váró problémát okozott. 1981 júniusától, az ásatásaim kezdetétől az 1984. november 5-i átadásig megszakítás nélkül 45 vállalat 5000 munkása dolgozott a helyszínen. 18-25 fős ásatási brigádommal ezt a programot követve tárullak fel a fürdő - sok helyen a vártnál jobb állapotban - megmaradt részei. Az idézett feliratos kövön említett átalakításokat, tatarozásokat nyomon követhettük az ásatások során. A fürdő a 2. század elején épült. A korábbi kutatások közölt eredményeit a legutóbbi évek feltárásai is megerősítették. A fürdő ekkor nagyjából „T" alakú alaprajzi formát mutatott. Erőteljes és többszöri átépítéseket végeztek a nyugati szárnyon, kevesebbet a keletin. Az egyik ilyen a kövön említett 268-as évhez köthető. 364-ben - a helyszínen talált I. Valentinianus bélyeges tégla tanúsága szerint - erős égést szenvedett a nyugati szárny egy része, és elképzelhető, hogy ekkor hagyták fel a fürdő nagyobb részét. A megfigyelt átépítések időpontjai kapcsolódtak a tábor egyéb területein tapasztalt bővítésekhez, átalakításokhoz. A fürdő telep hangsúlyos, grandiózus építészeti részlete az északi lezárását adó, később oszlopcsarnokkal bővített palaestra, melynek geometrikus szimmetriája keletnyugati tengelyhez igazodik. A palaestra déli falához illeszkednek a fürdő termei, észak-déli tengelyt követve, egymásnak tükörképeiként. A többször idézett feliratos kő szövege meghatározza a fürdő Thermae maiores-voltát, a táboron belül nagy fürdőkombinát állt több évszázadon keresztül és szolgálta a látogatók kényelmét. Nagy Lajos feltételezése szerint a mai Miklós téren 1938-ban feltárt valetudinarium is a Thermae maioressel képezett egy egészet 38 . Ma azonban már tudjuk, hogy csak szervezeti
