Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Kozák Károly: Korai sokszögzáródású templomok megjelenése az ország középső és nyugati részén

szegezve azt mondhatjuk, hogy a XIII. század 2. felében, a régebbi alapokra épített templomból megmaradt a sokszögzárodásu, egykor boltozott szentély, a hajó DNy-i szöglete, Ny-i és É-i fala. A kápolna-sekrestyében végzett ásatás és falkutatás alapján úgy tűnik, hogy a jelenleg álló falak nem épültek együtt a szentéllyel és az É-i hajófallal, nincsenek azok kötésben. Ennek alapján valószínűnek tartjuk, hogy a hódoltság idején csaknem teljesen elpusztult kápolna-sekrestyét az 1724-es újjáépítés idején P.Poesmann adminisztrátor építette fel a korábbi alapokon. A szentélyből a kápolna-sekrestyébe nyíló, félköríves záródású, elszedett ajtóval (keretkövével) kapcsolatban két megjegyzésünk van. A félköríves záródás a gótika XIV. századi korszakával kapcsolható össze. Az élszedés barokk-kori is lehet. E lehetőségek kiválasztásánál figyelembe kell vennünk a diadalív jelenlegi, D-i elszedett káváját. (Az eredeti diadalív alapozása mélyen benyúlik É-i irányba, s csak annak elbontása után alakították ki a jelenlegi megoldást.

12 A kápolna-sekrestye ajtajával kapcsolatban még figyelemre méltó annak küszöbe. A keretkövek alatt konzolszerűen kinyúló, lefaragott, lemeszelt köveket látunk (36. kép). Ezek a kövek az egykori küszöbkő maradványai, amelyet a templom átépítésekor — miután a járószintet süllyesztették a szentélyben vagy a kápolnában - közepén kitörtek. Erre az átalakításra a helyreállítás előtt meglevő téglapadló lerakásakor kerülhetett sor, amely a szentélyben és a kápolnában azonos szinten volt.

1 3 A budajenői temetőkápolna kutatásával kapcsolatban most már csak a kápolna-sekrestye fölötti dombormű vizsgálatával maradtunk adósok. Az előzőekben, jegyzetekben már említettük, hogy ezt a domborművet többen a XII. századra keltezték, román-korinak határozták meg, míg a templom építésének idejét a XIV. századra tették. Ezt az ellentmondást úgy próbálták feloldani, hogy a kofaragvany eredeti helyét egy másik, esetleg a szomszédos Telki-i apátság templomában keresték.

14 Most a templom helyreállítása után megkíséreljük a dombormű készítésének idejét, s esetleg eredeti helyét is pontosabban meghatározni. A dombormű nemcsak az ábrázolás, hanem elhelyezése miatt is valóban egyedülállónak tekinthető egyenlőre a hazai emlékanyagban. Elhelyezéséről azt is megállapíthatjuk, hogy az nem esik teljesen az alatta levő — átalakítás nyomait viselő — félköríves záródású ajtó középtengelyébe. A domborműnek szokatlan helye mellett ez is érvként fogható fel, hogy annak jelenlegi helyét másodlagosnak tekintsük.

15 A két ülő alak egy kis templom modelljét tartja maga között (37. kép). Az ábrázolás ikonográfiailag a szentkirályi (Vas m.) ívmeződomborművel hozható leginkább kapcsolatba, amelyen az egyik építtető egy kis templom modelljét ajánlja fel a középen ülő Krisztusnak. Ennek legközelebbi párhuzama a bátmonostori dombormű. Készítésüknek korát Gerevich Tibor az 1240—1260 körüli időre határozta meg. Ennek nyomán, a budajenői domborművet sem tarthatjuk XII. század végén készült alkotásnak.

16 Az elmondottakat figyelembe véve, annak korát inkább a XIII. század 1. felére tehetjük. A dombormű tisztítás után történő vizsgálata feltehetően további adatokat szolgáltat majd készítése idejének és a dombormű eredeti helyének meghatározásához.

17 Hazánkban jelenleg csak két olyan román-kori dombormű van a budajenői mellett, amelynek készítési ideje, eredeti helye vagy rendeltetése részben tisztázatlan. Jánoshidán és Csornán, az egykori premontrei prépostságok templomaiban található e két dombormű. Készítésük kora a XII. század utolsó negyedére tehető, az ábrázolások is más jellegűek. így aztán a budajenői dombormű ezekkel közvetlenül nem vethető össze.

1 8 A fentebb említett szentkirályi- és bátmonostori domborművek egykor román-kori, félköríves záródású kapu felett voltak. A templom építtetői (donátorai) mindkét esetben Krisztus két oldalánál térdelnek. A budajenői dombormű alakjai előre néznek, s közöttük a templom modellje van a „jelenet" központjában. Az említett példák nyomán a budajenői dombormű eredeti helye is leginkább a templom elpusztult kapuja felett képzelhető el. A templom kapujának helyét nem ismerjük, de tudjuk, hogy azok a XI—XIII. században általában falusi templomaink D-i oldalán helyezkedtek el. A XIII. század közepe tájától kezdődően jelennek meg a Ny-i homlokzatban a kapuk kisebb templomainkon (Aszófő, Révfülöp, Szalonna stb.). A budajenői templom kapuja is a D-i oldalon lehetett eredetileg. A kapu feletti ívmezők domborművei nálunk félköríves záródásúak, s középen mindig Krisztus vagy annak jelképe (kereszt, életfa, Isten-báránya) található. A budajenői dombormű jelenlegi ismereteink szerint megközelítőleg négyzetes formájú, s középen a templommodell látható. Igaz, annak homlokzata közepén egy kereszt alakú nyílás körvonalai mutatkoznak, amely eset-