Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Adattár - A magyar műemlékvédelem munkájának eredményei az egyes műemlékek tükrében

360. kép. Budapest, III. Fő tér 4. 361. kép. Budapest, III. Lajos utca 158. Homlokzatrészlet a feltárt gótikus ablakokkal 362. kép. Budapest, III. Lajos utca 158. A főhomlokzat helyreállítás után Tervező: Lipták Irén (FIMŰV, Műemléki Osztály). Kivitelező: a kőfaragványok és kőmunkáknál az Országos Műemléki Felügyelőség, egyéb munkákat a III. ker. Vállalatai végezték házilagos munkában. Építtető: a III. kerületi Tanács VB, a restaurálási munkákat a Budapesti Műemléki Felügyelőség végeztette. BÉ III. Fő tér 4. Lakóház Az 1787-ben épült ház eredetileg földszintes volt, emeletráépítése 1796-97-ben készült korai klasszicista stílusban. Itt működött - a bővítése és átalakítása után - öbuda elöljárósága, a prefektúra. Az óbudai műemlékegyüttes átfogó programjának keretében a lakásokat korszerűsítették, a homlokzatokat helyreállították és az emeleti lakásokhoz vezető új lépcsőházat építettek a Kórház utcai oldalon. Az első emeleti, Fő térre néző lakásban a Kun Zsigmond féle néprajzi gyűjtemény kapott helyet. Tervező: T. Papp Melinda (FIMŰV Műemléki Osztály). Kivitelező: Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat. Építtető: Ül ker. IKV. ACzP III. Lajos utca 152. Lakóház Az 1820 körül épített, zártsorú, körülépített udvaros épület korai klasszicista homlokzattal nagyjából eredeti állapotban maradt meg, bár a második vüágháborúban déÜ, földszintes szárnya rombadőlt. Ez volt az első épület, melyet az óbudai műemléki együttes programjának keretében helyreállítottak, de csak az U alakban épült, alápincézett egyemeletes részét tartották meg, földszintes szárnyát elbontották, hogy az épület az óbudai lakótelep beépítéséhez is igazodjék. Tervező: Havady Lászlóné (FIMŰV Műemléki Osztálya). Kivitelező: a Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat. Építtető: aM.ker. IKV. ACzP III. Lajos utca 158. Az épület a főváros egyetlen, középkori eredetű emeletes háza, a Várnegyeden kívül. Az újabb kutatások és régészeti feltárások (1969, 1976 és 1979) eredményei arra a következtetésre vezettek, hogy az épület kereskedőház és áruraktár volt, amit az alaprajzi rendszer is valószínűsít. Az épület a 17-18. század fordulóján serfőző ház lett, majd a 18. század harmincas éveitől egészen az 1970-es évek közepéig lakóházként szolgált, végül már életveszélyes állapotban volt. A régészeti feltárások hozták napvüágra azokat a középkori és barokk részleteket, melyeket a helyreállítás figyelembe vett. A déli épületrész felszín fölött már teljes egészében barokk korinak bizonyult, míg az északi sok középkori építészeti részletet őrzött meg a belsőben is. Az épületben lakások helyett a Fővárosi Galéria kiállításai kaptak helyet. A déli, barokk részbe kerültek a kiszolgáló helyiségek, míg a középkori épületrész teljes egészében kiállítótér lett. Emeletén a barokk ablakok megszüntetésével, a feltáráskor előkerült, elszedett, középkori ablakokat állították vissza az eredeti nyílásritmus és kőkeretek bemutatásával, kiegészítésével. A földszinti kapukeret középkori, míg a többi nyüás, nem lévén másra adat, a barokk kori formát mutatja. Régész: dr. Bertalan Vümosné (BTM). Tervező: T. Papp Melinda és Lipták Irén (FIMŰV Műemléki Osztály). Belső tervező: Erős Tamás. Kivitelező: Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat. Építtető: a Fővárosi Tanács. ACzP III. Mókus utca. Középkori klarissza kolostor romjai Az óbudai klarissza templom és kolostor létéről okleveles adatok szólnak. Károly Róbert özvegye, a lengyel származású Erzsébet királyné kérésére 1334-ben engedélyezte XXII. János pápa, a klarissza rendi templom és kolostor, temető és egyéb épületek