Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Détshy Mihály: Baranyai Béláné 85 éves

szafoglaláskori, hanem török előtti állapotát, majd további sorsát is nyomon követheti. Legnagyobb vállalkozása azonban a MDK megbízásából az Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones gyűjteménye építészeti és művészettörténeti adatanyagának feltárása és ilyen tárgyú szövegeinek közlése, amit munkatársaival mind a mai napig folytat. Ma már a hatalmas XVI— XIX. sz.-i anyag nagyobb részének publikálása hat vaskos kötetben megvalósult, és a hátralevő rész megjelentetése gondozásában folyamatosan halad. A kiadott szövegek, többségükben épületleírások és leltárak sokoldalú tájékoztatást adnak a középkorra, sőt római emlékekre is visszanyúlva a történeti Magyarország építészetének mindennemű alkotásairól a váraktól a jobbágykunyhókig, gazdasági épületekig és ezek egykori berendezéséről, és így művészettörténet írásunk, a műemléki topográfiák és monográfiák egyedülálló forrását alkotják. Erejéből futja a levéltári és helyszíni kutatások során gyűjtött anyag feldolgozására is. Ennek köszönhetjük monografikus és terjedelmes összefoglaló tanulmányok változatos, gazdag sorát. Mindegyikükben a művek élesszemű megfigyelésen alapuló ismertetésén, értékelésén túl nemcsak keletkezésük felkutatott történetét, hanem társadalmi, történelmi hátterét, kapcsolódásukat Európa egészének művészetéhez is megismerjük. A nyírbátori Krucsay-oltárral kapcsolatban elénk tárja az európai passiós-oltárok sorát és azokat a hatásokat, amik ennek az alkotásnak a létrejöttében közrejátszhattak. Hasonló széles háttérrel állítja elénk a gyöngyöspatai Jessze-fája-oltárt, és határozza meg helyét és jelentőségét az évezreden át oly kedvelt téma ábrázolásainak sorában. A gyöngyösi bronz keresztelőmedence kapcsán a szepességi bronzöntészet fejlődéstörténetével, művészi formáinak, díszítőelemeinek forrásaival ismerkedünk meg. A szerény detki templom pompás barokk kelyhének ismertetése felgöngyölíti származásának Bécsbe — a híres Mo ser-műhelyig — vezető szálait, és megvilágítja a jezsuita rendházak szellemét, művészeti igényeit, ikonográfiái programjait. Kutatásainak és egyes emlékekről írt dolgozatainak nagyszabású összefoglalása az északkeletmagyarországi korabarokk faszobrászat mestereiről és műhelyeiről írt, adattárral gazdagított, terjedelmes tanulmánya. Ebben a jobbára szepességi faszobrász művészek és asztalosok sokoldalú tevékenységét, alkotásaik válfajait, formakincsüket, európai párhuzamaikat és forrásaikat sorakoztatja fel, de kiterjeszkedik a mesterség nyersanyagaira, a művek keletkezésének körülményeire, a megbízók és a vállalkozók szerepére, a munkamenetre a tervvázlattól a kész művekig. Vizsgálódásainak minden szempontra kiterjedő sokoldalúsága felidézi csaknem félévszázaddal korábbi doktori disszertációja minden erényét, de ugyanakkor tanúsítja, hogyan gazdagodott tudása, ismeretanyaga a szakirodalom állandó követésével, különösképpen azonban saját kutatásaival. Nem ismertethetjük itt annyi korra, művészeti ágra és témára terjedő összes munkáját. Mindegyikkel fő célja a „tiszta forrásokból" merített adatokon alapuló tények megismertetése, művészettörténetünk homályos vagy fehér foltjainak felderítése, tévedések kiküszöbölése, annyiszor megtizedelt művészetünk egykori gazdagságának, rangjának bemutatása. Ugyanennyire célja a tanítás is, tudásának, ismereteinek, az általa felkutatott adatoknak minél szélesebb körű terjesztése. És ezt nemcsak publikációival igyekszik elérni, hanem figyelemmel kísérve mindenki munkáját, tanácsokkal, adatokkal, cédulákkal napról napra végzi. Felfedezéseit — a szakmában oly gyakori, ,,elpublikálástól" reszkető féltékenységet nem ismerve — siet azonnal és minél több érdeklődővel megismertetni. Lankadatlan érdeklődéssel, de egyben — elismerésre mindig kész — kritikával követi a hazai és külföldi művészettörténeti kutatás eredményeit, és főként a külföldi szakirodalomról írt recenzióval szintén kollégáit kívánja segíteni. Életének és munkásságának mottója maradt 40 éve írt, említett bírálatának befejező mondata: „nincs egyéb célja, mint az, hogy szolgáljon a magyar művészettörténetnek, emelje a magyar műemlékek megbecsülését." 85. születésnapján végigtekintve munkásságán méltán mondhatjuk, híven szolgálta ezt a célt, és annyi értékes publikációjával, tanulmányával, de legalább ennyire személyes útmutatásaival, tanácsaival, tanításával, baráti segítőkészségével el is érte azt. Kívánjuk, nem is csak önzetlenül, hogy még sok éven át dolgozzék jó egészségben, töretlen alkotókedvvel e célért, és érezze, élvezze e tudományág dolgozóinak elismerését, megbecsülését, köszönetét és szeretetét. Détshy Mihály