Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Sedlmayr János: Gerő László köszöntése

fejlesztő építésszel találkozunk. Könyvet ír Eger, Pápa városokról, Budapestről (Pest-Buda építészete az egyesítéskor. 1973) és összefoglaló munkát készít a magyar védett városmagok helyzetéről és a teendőkről (Történelmi városrészeink. Bp. 1971) A városmagok rendezésében is egyszerű, reális javaslatokat tesz. ,,A városrendezés az utcasepréssel kezdődik" — hangsúlyozta sok alkalommal, és még ezt sem fogadták meg sok helyen. Figyelme kiterjed a város terein, utcáin kívül a legapróbb részletekre is, mint a szép burkolatokra, a növényzetre, a korlátokra, a világításra stb. Előterjesztései szerint jelölik ki kezdetben a tizenhárom védett városrészt és a műemléki környezeteket és csak ezután bővítik a listát. Kijelöléseinek határvonalát újabban már némileg módosítják, nagyítják. Adott időszakban azonban e területek nagyságát nagyon reálisan kellett megszabni, mert ezt kívánta a józan taktika. Nem felejtkezhetünk meg az építészettörténészről sem. A ,,Romai Santo Stefano Rotondo" (Bp. 1941) megjelenése előtt foglalkozik már az óbudai katonai amphiteatrummal, nemcsak elméletileg, hanem helyreállításának tervezését is végzi. Hatalmas munkát végez a budai volt királyi palota, ezen belül a középkori várpalota kutatásában (ugyancsak helyreállításában) is. Emellett kiadványa készült — több nyelven — a budai polgárházakról, a Balaton-melléki műemlékekről (Entz Gézával). Kimutatja az eklektikus építészetünk értékeit és jelentőségét. Különös súllyal emeli ki az eklektikának a városépítészet terén kifejtett érdemeit Budapest és a vidéki városoknak fejlődésében. Emellett egyetemes építészettörténeti munkákat jelentet meg, mint pl. a Magyar Építészet (Bp. 1956 és 1973) c. könyvét vagy a „Régi orosz építészet" (Bp. 1971) c. kötetét. A felsorolt művek mellett számtalan tanulménya, cikke, ismeretterjesztő munkája olvasható és csak azon csodálkozunk, hogy mikor is készülhetett el e sok-sok írás? Talán érthetővé válik, ha elképzeljük Gerő Lászlót vonaton, szállodában, 6—8 emberrel összezártan is írni, ha elképzeljük őt a diósgyőri vár hevenyészett felvonulási épületében vagy az épülő ómassai kohó előtt korahajnalban dolgozni, miközben a napot is látja felkelni és szarvasok is odamerészkednek kiállított asztala közelébe. Neki nem nyűg az írás, mint az építészek nagy részének. Nemcsak a könyv megjelenését, a végeredményt élvezi, hanem minden fázisát is. Ez egyébként minden munkájára jellemző, még az akták megválaszolásában is talált élvezetet. A modern építészeti lexikon és én is végére hagyom a „Műemlékvédelem" szerkesztésében kifejtett tevékenységét. Az első szám az OMF megalakulásának évében, 1957-ben jelent meg. Azóta megszakítás nélkül Gerő László szerkesztésében és sajátkezű tördelésében áll elő a magyar műemlékvédelem e folyóirata. És csodák csodája: ugyanabban a formátumban, de megnövekedett terjedelemben negyedévenként késés nélkül jelenik meg e lap, összevont száma tudomásom szerint nem is volt. Felkéri és kihajtja a szerzőkből a cikkeket, javítja és kiegészíti őket, könyvismertetéseket ír, összeállítja a számokat, talán még előfizetőket is toboroz. Gerő László a munka és a művészet élvezője. Az egyszerűséget, a rendet kedveli, az építészetet és a műemlékvédelmet minden területen teljes erővel szolgálta és szolgálja. Várjuk, hogy minél több könyvet és tervet készítsen, tanácsokat és szóbeli véleményeket adjon. Ehhez kívánunk neki további jó egészséget. Sedlmayr János