Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Sedlmayr János: Gerő László köszöntése

is fontosnak tartja. Egy-egy kiemelt részletre — burkolatra, kovácsoltvas munkára stb. — azonban különös hangsúlyt helyez, ezeket jó iparosokra, néha kivételes tudású művészekre bízza. Példaként említhető a Budapesti Belvárosi templom szentélyének, a siklósi várkápolnának belső tere, a budai várpalota Zsigmond-terme és a várkápolna. A megelőző műemlékvédelem fontosságát erőteljesen kihangsúlyozta szóban és írásban. (Megelőző műemlékvédelem. Bp. 1950) E látszólag magától értedődő feladatról mi gyakorta elfeledkezünk, mert az építészek rendszerint már csak beteg épülettel találkoznak. A megelőző műemlékvédelem nyilvánvalóan az elsődleges és legfontosabb teendő lenne, akárcsak a gyógyászat területén a megelőző egészségvédelem. A műemlékvédelem összes feladataival foglalkozott az „Építészeti műemlékek feltárása, helyreállítása és védelme" (Bp. 1958) c. könyvében, amelyben összegezte a helyreállítások során szerzett tapasztalatait. A műemlékvédelemmel foglalkozó szakembereknek e könyvet feltétlenül ismerniök kell. Ugyanitt és máshol is kiemelte a szép homlokzatok erőteljes színű festését. Például bemutatta a budapesti Központi Városházán, hogy mit is jelent a több színű, mély tónusú festés. (Nagy kár, hogy 20 év után sokkal gyengébben átfestették.) E tanácsát az ötvenes években olyannyira igyekeztem megvalósítani, hogy Sopronban az egyik lakóház alapszínéül a feketét választottam. A tervezői munkásságához mindjárt szorosan kapcsolódik tanári tevékenysége. A Műegyetemen 1948 óta fakultatív tárgyként adta elő a műemlékvédelmet. Hallgatóságát könnyed stílusával, frappáns kitérőivel, újszerű gondolataival, a megszokott megoldásoktól eltérő véleményével bilincseli le. Többen nyilvánvalóan előadásai révén kötöttek örök barátságot a műemlékvédelemmel. Előadásait Ö is szívesen kíséri dia-vetítésekkel, mely képek mind-mind alkalmat nyújtanak távolabbi gondolatok közlésére, a munkához fűződő élmények elmondására, véleményének szabad kifejtésére. Figyelemmel kísérte tanítványainak sorsát, akárcsak a többi nagy professzor is. Ismeri őket, tudja működési területüket és buzdítja őket egy-egy kutatásuk, tervük közlésére. Harmadikként említem szakírói munkáját, írásműveinek hatalmas számát, könyveit, tanulmányait, különböző írásokról szóló közléseit. Könyvei közül talán első helyen kell kiemelnünk a magyar várépítészetről készült köteteit. E tárgyban megjelent első könyve (Magyarországi városépítészet. Bp. 1956) valóban hézagpótló volt, hiszen mindezideig a külföldi és a magyar várakat vagy abc-sorrendben közölték, vagy idejétmúlta egyéb csoportosításban. Könyve után egyenesen nevetséges, hogy egyesek még nem is olyan régen hegyi-, lovag-, vízivárakról beszéltek és hasonló kategóriákat állítottak fel. Nem is gondolva arra, hogy e védelmi erősségeket a tűzfegyverek és a várvédelem fejlődése szerint is lehet osztályozni. Ezek szerint tudta besorolni a külföldieket és a magyarokat öt kategóriába (I. Földvárak, II. Lakótornyok, III. Belső tornyos várak, IV. Külső tornyos várak, V. Ó- és új olasz bástyás várak, illetve erődök). A gyakorlat is bizonyította, hogy minden egyes újonnan előkerült, föld alól feltárt várat és várrészietet e kategóriákba be lehetett sorolni, sőt könyve ismeretében a védelmi jellegük szerint korban is bárki el tudta őket helyezni. Ritka az olyan tanulmány, illetve könyv, amely cáfolhatatlanul és hosszú időre érvényes megállapításokkal szolgál: ez a munka bármely várkutatás, várhelyreállítás számára ma is fontos segédlet. A várépítészetről írt későbbi könyvek is az Ö munkásságához kötődnek, még akkor is, ha a legutolsó feldolgozásba kitűnő régészek és építészek munkáját is bevonta. Ök Gerő nyomdokán ismertetik az általuk feltárt és helyreállított emlékeket. A várépítészet terén kifejtett elméleti munkásságának eredményeként, valamint sok magyar vár helyreállításának — mindenekelőtt Buda vára középkori részének — tervezési munkájáért az Internationales Burgen-Institut (IBI) Tudományos Tanácsának elismert szaktekintélye és 1970 óta elnöke. írásműveinek vázlatos áttekintésekor nem mehetünk el szó nélkül a Kisléghi Nagy István és Papp Imre által megindított „Városképi és Műemléki Vizsgálatok" kötetei mellett. Ezek összeállításában és szervezési munkájában is óriási részt vállalt: jónéhány város vizsgálatát saját maga végezte, nagyobb részüknek pedig ő volt a szerkesztője és összefogója. Munkáját 1953 után a VÁTI keretében Péczely Béla vette át. Bámulatos ma már az a teljesítmény, amit a pár résztvevő és köztük Gerő László is produkált: rövid idő alatt 75 település vizsgálatát végezték el és dokumentálták. E kötetek ma is állandóan forgatott alapművek, a megállapítások legnagyobb része ma is helyes, a javaslatok jelentős hányada pedig még — sajnos — megvalósításra vár. Jónéhány kötetében a városrendezővel, pontosabban a védett városmagokat féltő és tovább-