Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Dercsényi Dezső: Gerevich Tibor születésének századik évfordulójára

GKREVICII TIBOR S/l LITÉSÉM K SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA 354. kép. Gerevich Tibor Úgy vélem, méltatlan lenne, ha a magyar műemlékvédelem évkönyve — a kényszerű szüneteltetés ellenére is — megfeledkezne Gerevich Tibor születésének századik évfordulójáról. A korszerű magyar műemlékvédelem egyik — de szerintem legjelentősebb — megteremtője Máramarosszigeten született 1882. június 10-én. Kassai középiskolái után a Pázmány Péter Tudományegyetemen Pasteiner Gyulától tanult művészettörténetet, majd rövid német és hosszabb itáliai tanulmányutak után a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában helyezkedett el. Karrierje gyorsan ívelt, Akadémiánk levelező tagja, az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója 1924-től haláláig a keresztény régészet és művészettörténet nyilvános rendes egyetemi tanára. Nem tartom most feladatomnak, hogy vázoljam az egyetemes művészettörténet terén elért kiemelkedő eredményeit (a krakkói Czartorysky képtár olasz képei 1915 — 16), a magyar művészettörténetben alapvető műveit (Kolozsvári Tamás 1923, Magyarország román-kori emlékei 1938), vagy tanári, emberi tulajdonságait. Megtettem ezt másutt (Életünk 1980), úgy vélem, ahogy illik, tanítványi szeretettel, munkatársi ragaszkodással. Itt és most a magyar műemlékvédelemben játszott meghatározó szerepét szeretném vázolni. Alighanem Ipolyi Arnold példája vonzotta e kérdéshez, mert a tudós főpap egyaránt otthon volt a magyar művészet múltjában és — kisebb szerencsével - megkísérelte irányítani kora egyházművészetét is. Gerevich Tibor a már említett munkáiban saját kora legmodernebb módszerével ugyanezen kérdések megoldásán fáradozott, mint tudjuk, nem is eredménytelenül. Nyilván a mintakép vezette arra is, hogy múltunk történeti, művészeti értékeinek megmentésében részt vállaljon, amikor 1934-ben a Műemlékek Országos Bizottságának vezetője lett. Ha azonban meg akarjuk ismerni és érteni műemlékvédelmi munkásságát, egy pillantást kell vetni, mi volt e fontos feladat megoldásának helyzete Magyarországon a két világháború között, és mi indította hősünket, hogy gyökeresen szakítva az előzményekkel új útra vezesse kulturális örökségünk egyik legfontosabb ágának sorsát? A magyar műemlékvédelemnek ekkor már időben nagy, eredményeiben vitatható múltja volt. A Műemlékek Ideiglenes Bizottsága 1872ben, a MOB 1881-ben alakult meg. Ezzel a kérdéssel foglalkozó törvényünk éppen olyan hatástalan volt, mint a korábbi nemzetközi jogszabályok legtöbbje, nem volt képes áthidalni azt az ellentmondást, ami a magántulajdon szentsége és a műemlékek közérdekű volta között feszült. A helyreállítások módszere kezdetben a puriz-