Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Császár László: Személyi változások a magyar műemlékvédelem irányításában

SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM IRÁNYÍTÁSÁBAN Az elmúlt időszakra visszatekintve elengedhetetlen, hogy a műemlékvédelem meghatározó személyiségeinek sorában történt változásokról ne ejtsünk szót. A tevékenység legfőbb irányításában 1971ben Bondor József miniszter elvtárs távozásával történt változás. Utóda: dr. Ábrahám Kálmán, miniszteri munkásságának időszaka alatt a műemlékvédelemnek jó segítője volt, olyannyira, hogy egyes nehezebben megoldható szakmai problémáink esetében személyesen foglalkozott az üggyel, pl.: a veszprémi színház értékeinek megmentése során. Somogyi László elvtársjelenlegi miniszterünk pedig szakmai „előélete" alatt ismerhette meg a történeti építészet fenntartásával kapcsolatos örömöket és gondokat. Felsőszíntű irányításunkban bekövetkezett további változások bizonyos mértékig szervezeti módosításokkal függnek össze. 1981-ig az Országos Műemléki Felügyelőség egyben az ÉVM Műemléki Főosztálya is volt. Ez a jogállása megszűnt, felügyeletét azóta a minisztérium Építészeti és Településfejlesztési Főosztálya látja el. Ezt megelőzően a műemlékvédelem hosszú évekig dr. Szabó János államtitkár elvtárs, majd 1984-től Jantner Antal miniszterhelyettes elvtárs közvetlen felügyelete alá tartozott, aki felügyetünket - most már a Főosztályon keresztül — azóta is ellátja. Nem tudom, lehet-e itt a műemlékügy szerencséjéről beszélni, de az bizonyos, hogy e két szakembernek bennünket érintő megértő és segítő szándékú tevékenységéről csak a köszönet és a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Tudjuk, hogy az ő szintjükön a műemléki ügyek csak töredékét képezik a feladatoknak. Mégis érdeklődésük homlokterében tartották e kérdéseket, időt szakítottak rájuk, ami sokszor, azt hiszem, a legnehezebb. Szabó elvtárs konkrét támogatását nem felejti el a műemlékvédelem a ráckevei Savoyai kastély helyreállítása, vagy a budapesti Hilton szálló megfelelő kialakítása ügyében — hogy csak a jelentősebbeket említsük. 1976 elején vonult nyugdíjba Dr. Dercsényi Dezső professzor, az OMF tudományos igazgatóhelyettese, korábban megbízott igazgatója. Egész életét a műemlékügy töltötte ki s a magyar műemlékvédelem nem is egy korszaka szorosan kapcsolódik az ő nevéhez. Nyugdíjas tanácsadói minősége mellett fontos megemlíteni azt a nagyon hasznos publicisztikai tevékenységet, amelyet a műemlékügy érdekében végez. Talán ide sorolható élvezetes kis könyve is műemlékvédelmünk egyes időszakainak bemutatásáról. Dercsényi Dezsőt Mendele Ferenc Ybl-díjas építészünk váltotta fel az igazgatóhelyettesi székben. E beosztásában 4 évet töltött, majd 1980 elején kinevezték az OMF igazgatójává, a korábbi igazgató, dr. Tilinger István nyugdíjbavonulásakor. Tilinger elvtárs mintegy 5 éven keresztül állt az OMF élén. A történelmi múlt gondozásával járó felelősséget korábbi hosszú közigazgatási gyakorlata során szerezte meg tanácsi apparátus élén, s nem is akárhol, hanem Székesfehérvár Városi Tanácsánál. 1980 elején a gazdasági igazgatóhelyettes személyét illetően is történt változás: Bíró István munkakörét Kapcsos Géza Vette át. 1976 első negyedében került sor három nyugdíjazásra. Az egyik dr. Borsos Bélát érintette, az OMF Gyűjteményi Osztályának vezetőjét. Borsos Béla nevéhez fűződik a Magyar Építészeti Múzeum alapjainak lerakása, profiljának kialakítása, mivel ez a szervezet az ő irányítása alá tartozott. Osztálya szervezeti módosítás során a Tudományos Osztály keretei közé került. Ekkor vonult nyugállományba dr. Gerő László c. egyetemi tanár, az OMF tanácsadója, akinek nevéhez több évtizedes elméleti és gyakorlati műemléki munka kapcsolódik. Neki köszönhető