Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Román András: Az ICOMOS és a magyar műemlékvédelem 1975-1980

helytelen és veszélyes ez a javaslat. Mindenesetre örömmel lehet nyugtázni, hogy a magyar szakembereknek jelentős szerep jutott a Karta megvédésében Rothenburgban, majd a későbbi kongresszusokon és v.b. üléseken is. Az is örömünkre szolgált, hogy sokan hasonlítgatták öszsze a IV. kongresszus rendezésének színvonalát a korábbi budapestiével. Az összehasonlítás mindenkor a mi javunkra dőlt el - sőt azóta is, beleértve a későbbi kongresszusokat. 1978-ban a világ műemléki szakemberei Moszkvában jöttek össze újabb közgyűlésükre. Az ICOMOS történetében se addig, se azóta nem volt ilyen népes kongresszus: a résztvevők száma 700 körül mozgott. Ehhez Magyarország is szépen hozzájárult, delegációnk 30 főből állt. Ez a közgyűlés személyi kérdések tekintetében sokkal simább volt a korábbinál, az ICOMOS felső vezetése alig változott. A Konzultatív Bizottság elnöki székében a lengyel Lorentz-et a svéd R. Pâlsson váltotta fel, helyette a lengyelek egy alelnöki posztot nyertek, ez K. Pawlowski lett. Magyar szempontból az volt a kérdés, hogy a mandátumról az alapszabály értelmében most már mindenképpen leköszönni kényszerülő Dercsényi Dezső helyett sikerül-e másik személy révén helyünket a végrehajtó bizottságban továbbra is megtartani. Személyes megtiszteltetésnek tekintem, hogy a Magyar Nemzeti Bizottság három tagja engem jelölt a v.b.-be, azt azonban a magyar műemlékvédelem sikerének könyvelem el, hogy a titkos szavazás során — a nem kis rivalizálásban — csakugyan bekerültem a v.b.-be. A kongresszus kollokviuma ezúttal más városban, Szuzdalban zajlott le. Témája a műemlékek szerepe a modern társadalomban volt. Ezzel sajnos kezdetét vette az a szokás, hogy a korábbi konkrét kollokviumi témák helyett olyan általánosságok kerültek a kongresszus elé, amelyek nehezen vagy alig járhattak kézzelfogható eredménnyel, új tudományos felismeréssel. A VE, sőt a továbbiakban megrendezésre kerülő VII. kongresszus ezt a nem jó szokást immár hagyománnyá látszik emelni, egyben arra figyelmeztet, hogy a kérdések konkrét elemzése helyett a filozófiai síkra való eltolódás, méginkább a filozófálgatás kezd az ICOMOS-ban is eluralkodni. Remélem, az én előadásom nem ezt igazolta. Igyekeztem a valóság talaján állva szólni a népi műemlékek szerepéről a mai társadalomban. Az ICOMOS tevékenységének jelentékeny részét képezik az egyes nemzeti bizottságok által rendezett nemzetközi konferenciák, amelyek természetesen függetlenek a három évenkénti kongresszusoktól. Korábban egy-egy évben 3—4 ilyen nemzetközi tanácskozás is volt, a rosszabbodó gazdasági helyzetben számuk egyre csökken. Kár, mert ezek a tanácskozások sok új, hasznos tapasztalatot hoznak, de hozzájárulnak a nemzetközi szakmai közvélemény jobb tájékoztatásához, a szakemberek együttműködésének elmélyítéséhez. Az 1975-1980 évek között a magyar műemléki szakemberek a következő nemzetközi konferenciákon vettek részt és hallatták hangjukat. 1975-ben Bruges-ben (Belgium) a történeti városok védelmének kérdéseiről tanácskoztak. A kérdés nem új a nemzetközi műemlékvédelemben, nem is először tárgyalták itt nemzetközi szinten, a mind erőteljesebb urbanizáció, a történeti városrészek mind erőteljesebb leromlása azonban indokolttá teszi, hogy erről újra meg újra szó essék. Bruges-ben nemzetközi kiállítást is rendeztek a konferencia során, itt a budai várnegyed helyreállítása és rehabilitációja került méltó bemutatásra.

5 A szovjet ICOMOS bizottság 1975-ben a második világháború hősi harcait megörökítő és a fasiszta pusztításokra emlékeztető emlékművekről tartott nemzetközi konferenciát. Meglepőnek találtuk, amikor ide meghívást kaptunk, hiszen ez a téma Magyarországon nem tartozik a műemlékvédelem feladatai közé. A Bresztben és Minszkben tartott tanácskozás mégis arra a következtetésre engedett jutni, hogy ha nem is az egyes emlékművekkel, de a történelmi emlékhelyekkel illő lenne Magyarországon is a műemlékvédelem keretében foglalkozni.

6 A népi építészeti emlékek védelme a 70-es években kezdett a nemzetközi műemlékvédelemben tért nyerni. Kialakult egy olyan spontán hagyomány, hogy két évenként rendeznek kollokviumot a népi műemlékek védelmének egy-egy részkérdésében. Az 197l-es csehszlovákiai és 1973as görögországi kollokvium után a sort 1975-ben Bulgária folytatta. Ennek az adott aktualitást, hogy ez idő tájt alakult meg az ICOMOS népi építészeti nemzetközi szakbizottsága, aminek patronálását a v.b. Bulgáriára bízta, székhelyéül Plovdivot jelölte ki, elnöke pedig a bolgár Ráhel Angelova lett. így nem véletlen, hogy a népi műemlékek új felhasználásáról rendezett kollokviumnak is Plovdiv nyújtott otthont. Magyar részről két előadás hangzott el: Wirth Péter a szigligeti hagyományos faluközpont védelméről beszélt, jómagam pedig annak a tervpályázatnak az eredményét ismertettem, amit Hollókő üres telkeinek beépítésére írtak ki. A falusi környe-