Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Dávid Ferenc: Műemlékvédelmi tudományos konferenciák Sopronban 1976-1978

szakaihoz és így meghatározza azok korát. A szalonnai rotunda régészeti feltárása egy sor — a Margit legendához tartozó — töredéket hozott felszínre, amelyek a rotunda átalakításakor kerültek földbe. Ezzel összehangzóan a restaurátorok feltárták a falképnek azt a szélét, amelyet a rotunda falának áttörésekor vágtak le és e jelenség pontos megfigyelésével bizonyították, hogy a falképet a templom átépítésekor csorbították meg. A falképnek az épület periódusaihoz viszonyított helyzetét tovább pontosította, hogy megtalálták egy csaknem teljesen elpusztult festett réteg nyomait, amely a rotunda hosszhajóssá alakításakor keletkezett. A Margit legendát hordozó vakolat a téglák közül kicsorgó habarcs elkenésével keletkezett, és ezért bizonyítható, hogy a Margit legenda egyidős a rotundával. Az igen provinciális festés par excellence művészettörténeti módszerekkel alig-alig köthető szűkebb időközhöz. Ebben az esetben a művészettörténész világosan feltett kérdéseire a falkép készítésének technológiájában járatos restaurátorok válasza segített a művészettörténeti ítélet megfogalmazásához. A következő évben, 1978-ban az OMF Tudományos Osztályának kutatói rövid beszámolókat tartottak előző évi munkájukról. Ez az új programfajta friss információkat adott és módot nyújtott arra is, hogy egyfajta képet kapjunk arról a metodikai eszköztárról, amelyet az egyes kollegák sajátos körülmények között használnak. Az előadások jó része a gótika kutatás feladatairól szólott, különös tekintettel annak műemléki módszertani aspektusaira. Marosi Ernő: Építési korszakok — építészettörténeti szakaszok a magyarországi gótikában c. előadása

1 főként az építéstörténet és építészettörténet kategóriáinak világos megfogalmazásával járult hozzá e konferencia fő célkitűzéséhez. Egyes megfogalmazásait idézzük: ,,Az egyes építészeti alkotásokban... még a legegyöntetűbb, legegységesebb épületben is... megfigyelhetők időben egymást követő jól elkülöníthető munkafázisok. E megfigyelésekből... alakult ki az a relatív kronológiai egymásután, amelyet építéstörténetnek nevezhetünk. Ez . . . nem tévesztendő össze az építészetnek mint művészettörténeti ágnak a történetével .. . az építészettörténet elsősorban művészettörténeti diszciplína, mindenekelőtt az építészeti téralkotás esztétikumának története. Az építészettörténeti megfigyelések útján nyert relatív kronológia abszolutizálásának bevált útja az analóg jelenségek egymásra vonatkoztatása, pl. valamely faltagolási rendszernek, konzolformának, nyíláskeret-tagolásnak hozzárendelése olyan téralkotási kvalitásokhoz, amelyekhez hasonló részletformák tartoznak. E módszer alkalmazásának azonban számos akadálya van. Legjelentősebb az, hogy alig választható szét egy-egy műformában a stiláris és a technikai oldal. Egyszer egy stílustendencia összefüggésében kialakult formák gyakran válnak az építéstechnika elemeivé, amelyek eredeti összefüggésüktől függetlenül hagyományozódhatnak. Aligha juthatunk tehát egyedi emlékekre vonatkoztatható építéstörténeti megállapítások egyszerű felhalmozása, mechanikus összegezése útján építészettörténeti összefüggések ismeretéhez. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az építészettörténet általános összefüggései nem állhatnak ellentétben az építéstörténeti tapasztalatokkal. E két eltérő tárgyú és eltérő módszerű tudományos diszciplína ezért csak egymásra utalva és egymással szoros együttműködésben képzelhető el." Entz Géza gótikus építészetünk településalakító szerepéről szólott.

2 Legfontosabb tanulságként felvonultatta az egyes településtípusok (királyi városok, püspöki székhelyek, földesúri városok, főúri mezővárosok, földesúri birtokközpontok) jellegzetes beépítési típusait és bennük a védművek, várak, templomok, lakóházak helyét és szerepét s e típusok országrészeken túlnyúló összefüggését. A kutatások irányát befolyásoló és a műemlékvédelemre is új feladatot rovó felismerését idézzük: ,,. . .a gótikában a település építészeti szempontból is lényeges szerepet játszott. Nem egyes épületek véletlenszerű kerete, hanem azoknak történeti és művészeti szempontból egyaránt szervezője. Az így létrejött épületegyüttesek ... kölcsönhatásban állnak a település szerkezetével, egymást feltételezik, rendszerezik. E történeti gyökerű körülmény a korszerű műemlékvédelem számára is irányt mutat: az egyes épületeken túl törődnie kell az együttesekkel és a településekkel is. A többágú feladat bármennyire is differenciált, a védendő szerves összefüggésének a, védelem egységes módszerében kell testet öltenie." A harmadik, a középkorvégi építészet kutatási feladatait illető' előadás Horler Miklósé, a késő gótika és reneszánsz együttélésének kérdését vizsgálta Buzlay Mózes simontornyai építkezéseinek (kb. 1500—1517) példáján.

3 A metodikai központú konferencia hallgatósága nagy elismeréssel fogadta az építéstechnikai, szerkezeti és elméleti szempontok egységes kezelését. Horler előadása világosan példázta, hogy az épület-