Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala Henszlmann halálától a millenniumig 1888-1891

7. kép. Czobor Béla tályozni s az adatokat irodalmilag is feldolgozni — és így az előadónak nem csak irodalmilag képzett egyénnek de régésznek is kell lenni — oly férfi hiányában, aki egyúttal építész is lenne—a bizottsági tagok többsége abban összpontosítá nézetét miszerint a kérdésben levő előadói állás betöltésére Dr. Czobor Béla hozassék javaslatba." Az érvek nem alaposak. Nem érintik a Steindl által részletesen kifejtett súlyos nehézségeket, amelyek a műszaki képzettségűekből álló hivatali apparátus jelentékeny és sürgős megerősítése nélkül rövidesen lehetetlenné tehetik a normális ügyvitelt. De a vita nem is volt lényeges. Steindl rosszul értesült volt. A kérdést a minisztériumban és a bizottságban nyilvánvalóan már Henszlmann halála után azonnal eldöntötték. Az ide vonatkozó lényeges mozzanatok írásba talán nem is foglaltattak, vagy ha igen, úgy a minisztérium irattárának 1956-ban történt elpusztulásakor megsemmisültek. Dr. Czobor Béla (7. kép) személyét illetően feltehetőleg szintén meg volt már az ülés előtt is a megegyezés. Ennek ellenére szavazást tartottak, amelyről a február 12-én tartott ülés jegyzőkönyvében a következőket találjuk: „a bizottság az ügyre nézve csak nyereségnek tartaná, ha az előadói állásra oly férfi vállalkoznék ki egyszersmind építész, mivel azonban ily szakférfi ez idő szerint rendelkezésre nem áll, a bizottsági tagok többsége abban összpontosítja nézetét, hogy az előadói állás betöltésére a műtörténelem mellett régészettel is foglalkozó egyén hozassék javaslatba". Ellentéte annak, amit Steindl mond, de ugyanolyan egyoldalú vélemény, mint az övé! Mivel építész, műtörténész, régész egy személyben nincs, a vezetésre csupán a műtörténész-régész lehet alkalmas, az építész nem! „s miután ezen állás betöltésére egyrészt Dr. Czobor Béla, másrészt Torma Károly és Schulek Frigyes lőn ajánlva határoztatik, hogy a javaslatba hozandó egyén titkos szavazás útján jelöltessék ki." Az ülésen tizenegyen vettek részt. Gr. Zichy Jenő elnök és Geduly Ferenc titkár nem szavazhattak, így tehát 9 szavazat döntött. A szavazók között hat művészettörténész-régész, illetve jogász volt, ezek: Forster Gyula másodelnök, Pulszky Ferenc (8. kép), Szalay Imre, Szendrey János, Szumrák Pál, Thaly Kálmán. A három építész, illetve mérnök tag: Schulek Frigyes, Steindl Imre és Zsigmondy Gusztáv. Ezek után a titkos szavazás eredménye nem lehetett kétséges. Hatan Dr. Czobor Bélát hozták javaslatba, hárman ellene szavaztak. Egy megfejthetetlen csemegével is szolgál az ülés jegyzőkönyve! A három ajánlott személy közül Schulek Frigyes nevét valaki kihúzta. Ennek hátterét ugyanúgy nem tudhatjuk meg, mint arra sem kapunk választ, hogy miért éppen Dr. Czobor, Torma és Schulek „hozattak ajánlatba." eredetileg és milyen alapon. Ezután már csak a miniszteri felterjesztés alapjául szolgáló verdiktet kell megszövegezni: „a N.M. Minister Ur megkérendő, miszerint Dr. Czobor Bélát a keresztény műarcheológia és symbolika egyetemi magántanárát a bizottság előadójává kinevezni kegyeskedjék, nem kételkedvén a bizottság abban, hogy a nevezett a monumentális építészeti szakban megkívánható szakismereteket is elsajátítani igyekszend." A harc tehát — amelynek burkolt előjátékáról „Myskovszky-ügy" néven már megemlékeztünk

14 — eldőlt. Mégpedig úgylátszik a mérnöki-