Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala Henszlmann halálától a millenniumig 1888-1891

6. kép. Steindl Imre dóm, vagy a budavári Nagy boldogasszony templom, a vezetésük alatt álló irodák műszaki személyzetétől pedig e munkát nem várhatták el ingyen. Gr. Khuen Antal — a kiválóan képzett „bizottsági segédépítész" a Vajdahunyadi helyreállításokkal volt elfoglalva, majd szinte állandóan súlyos betegségével küzdött. A műszaki feladatok pedig éppen ebben az időben - amikor a Bizottság munkaterülete szélességben és mélységben állandó expanzióban volt — hihetetlenül felszaporodtak. A kiutazási és jelentéstételi megbízatásoknak a műszaki képzettségű tagok csak hetes vagy hónapos késedelemmel tudtak eleget tenni. Nyugodtan elmondhatjuk: a helyzet ezen a téren máris elérte a lehetetlenülés határvonalát és tovább nem igen volt fenntartható. A súlyos helyzet — ezek szerint túlzottnak egyáltalában nem mondható, sőt inkább tárgyilagos — ismertetése után Steindl rátér elaborátumának érdemi részére, a következő javaslatot téve: ,,1.) Az előadói tisztség, oly értelemben mint eddig volt, be ne töltessék, illetve a tisztség szűntessék meg. 2. ) ennek helyében szervezzen a Bizottság egy építészi osztályt, élén egy vezető építésszel és 2—3 végleg alkalkalmazott fiatal építésszel. 3. ) A vezető építész lehetne valamely már múlttal bíró építész, ki ez osztályt vezetné. Hivatala tiszteletbeH lehetne, legföljebb néhány* 11 száz arannyal javadalmaztatott. 4. ) Az alkalmazottak teendői volnának, hogy a vezető építész felügyelete alatt nyaranta fölvételeket eszközölnének, még pedig rendszeresen — oly formán, mint a geológiai intézetnél kiküldött geológusai, — és gyűjtsék a helyben nyerhető tudományos adatokat, a télen pedig a nyári fölvételeket feldolgozzák, ha szükséges a kisebb restaurationális terveket készítsék el." Ezután Steindl — nem a legszerencsésebb tapintattal — rátér az Akadémia részére annakidején átadott és a Bizottság által régebben is többször nehezményezett 5000 Ft-os dotációnak a kérdésére, amely hosszú és mind kicsinyesebbé váló viták elindítója lett a bizottság és az Akadémia között tovább rontván amúgy sem barátságos viszonyukat.

1 2 „Ezen osztály költségeinek födözésére föl lehetne használni azon 5000 Ft-ot, melyet a Bizottság dotátiójából a magyar tudományos Academiának juttat és azon költségeket, melyekkel az egyesek által eszközölt fölvételeket díjazza". Az első két pontban Steindl nem kevesebbet javasol, minthogy az érdemi vezetés — hiszen ez kezdettől fogva egyértelműen az „előadó" kezében volt — adassék át az újonnan létesítendő „építészi osztály" élén álló „vezető építész" kezébe. Míg tehát eddig a nagyrészben csupán a reprezentációt ellátó elnök mellett a humanisztikus képzettségű előadó volt az ügyek irányítója, ezután egy építészmérnök kezében összpontosul majd minden döntés. Világos, hogy míg Henszlmann élt, Steindl e terv felvetésére nem is gondolhatott, de mindent előkészítvén a döntő pillanatban csak ki kellett emelnie elaborátumát íróasztala fiókjából és letennie a Bizottság asztalára. Kit szemelt ki Steindl erre az irányító posztra? A rendes tagok közül építészi képesítésük birtokában csak Schulek és ő jöhettek szóba. Nem hisszük, hogy külső ember meghívása fölmerülhetett volna a fejében, hiszen ez — az adminisztrációs akadályokról nem is beszélve — csak növelte volna a szükséges anyagi fedezet előteremtésének nehézségeit. Schulek 1872-től - az alapítás évétől - a „Bi-