Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Kozák Károly: Korai sokszögzáródású templomok megjelenése az ország középső és nyugati részén

vége felé és a XIV. század első felében megjelennek a mind fejlettebb gótikus formák és építészeti szerkezetek (támpillérek, boltozatok, szélesebb nyílású, nagyobb mérműves ablakok stb.). Ez utóbbi korszakban azonban már a sokszögzárodásu alaprajz és a felépítmény építészeti megoldásainak közvetítésében jelentős szerep jutott a domonkosoknak, pálosoknak, valamint a ferenceseknek, akik meglevő templomaik szentélyének átépítésénél, az újaknak építésénél maguk is ezt a templomtípust, szentélyfej kialakítást alkalmazták. A korai sokszögzárodásu templomoknak az ország középső és nyugati részében való megjelenését a fentiekben kívántuk bemutatni. A korai szó itt viszonylagos értelmű. Az ispotályosok, johanniták és premontreiek templomainál a korai, a XII. század második felét és a XIII. század első negyedét jelenti. A pálosoknál és a falusi templomoknál a korai alatt a XIII. század második felét és a XIII—XIV. század fordulója táját értjük. Ez utóbbi időpont vonatkozik a domonkosok és a ferencesek korai sokszögzárodásu templomaira is. A fent elmondottak ellenőrzésére, megerősítésére szükséges az ország más területein is elvégezni a „korai" sokszögzárodásu templomok vizsgálatát. E vizsgálat nemcsak megerősítheti, de pontosíthatja is a kérdésről korábban és most elmondottakat.

83 Kozák Károly JEGYZETEK 1 E kérdés részletesebb vizsglatára a Szerkesztőbizottság felkérése nyomán került sor. 2 Genthon István: Magyarország műemlékei. Budapest, 1951 333. („Temetőkápolna, keletéit, csúcsíves stílű. Oromzatos és támpilléres homlokzattal. Rövid hajó és a nyolcszög három oldalával záruló . . . szentély. Sekrestyeajtó felett románkori faragvány, 2 donátor, az egyik templommodellt tart. XIII. század. ') - Műemlékjegyzék (Országos Műemléki Felügyelőség) Budapest, 1960 312. („M Petőfi u. (1389) R.k. temetőkápolna, gótikus, XIV. sz. Falában román stílusú dombormű.") - Magyarország műemlékjegyzéke Budapest, 1976. 488. („M Petőfi u. (1388) R.k. temetőkápolna, gótikus, XIV. sz. Falában XII. sz.-i dombormű.") - Dercsényi Dezső: Pest megye műemlékei (Budapest, 1958) 262-272. 3 A falu neve, Jenő, világosan utal arra, hogy első lakói a hazánkba betelepülő egyik törzs tagjaiból kerültek ki, Kurszán fejedelem (kende, kündü) halála után a kíséretéhez tartozókat (fegyveresek, kézművesek) a gyepükre telepítették a határok védelmére. Kurszán várának (Óbuda) környékét ez időben szállták meg a különböző törzstöredékek (Jenő, Kalász, Kér, Keszi, Kürt, Megyer, Nyék, Örs és Varsány). (A Budajenő közelében levő Budakeszin az elmúlt évben (1976) találtak honfoglaláskori sírokat az újságok szerint házépítés során.) így Budajenőn is a X. század elejére tehetjük a Jenő törzs egy töredékének megtelepülését. (Győrffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest, 1959) E település, falu a tatárjárás idején elpusztulhatott. Erre utal IV. Bélának egy 1253. május 27-én kelt oklevele, amely szerint Bálint fia György újjenői birtokrészét, az Apor nembeli Aba keresetét elutasítva, a budai szigeten levő Szent Mihály premontrei monostornak adta. (Telki község története. Kézirat. - E helyen köszönöm meg Ogyalai Tibor plébános úrnak, hogy a község történetére vonatkozó adatokat rendelkezésemre bocsátotta.) - Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. (Budapest, 1923—27) 308. 4 Hasonló helyzetű szószékek, mellékoltárok, illetve alapozásmaradványok több helyen ismertek (Berhida, Egyházasdengeleg, Jánoshida, Sopronbánfalva stb). 5 Az alapozásnak ez a része a 2. sz. kutatóárokban más jellegű, mint a szentély K-i falára merőleges 3. sz. kutatóárokban feltárt félköríves fal részlete (4—8. kép). 6 Másodlagos beépítésűnek tartjuk a templom külső falfelületén a lehullott vakolat helyén megfigyelt kváderköveket. 7 A rendelkezésünkre álló idő nagyon rövid volt, így a templom körül mutatkozó temető feltárására nem kerülhetett sor. A kutatóárkokban, illetve tereprendezési szelvényekben mutatkozó sírokban - az egy, templombelsőben feltárt kivételével (1. árok) - leletet nem találtunk. A koporsómaradványok, szegek, a sírmélységek, bolygatott és szétporladt gyermekcsontok alapján feltételezzük, hogy az előkerült sírok többségükben a hódoltság megszűnte után újratelepült falu régi temetőjéhez tartoznak. Az előkerült sírok kivétel nélkül Ny-K-i tájolásúak voltak. A 2. sz. kutatóárok a hajó D-i fala felé eső végében feltárt csontváz bal alkarcsontjai derékszögben behajlított, a jobb alkarcsontok azok fölött, a mellre hajlított helyzetben kerültek elő. Valószínű, hogy a jelenlegi plébániatemplom megépülése után (1756-59) kezdték meg használni a középkori templomtól Ny-ra eső, ma már ugyancsak régi temetőt. 8 Az alapozással kapcsolatos megfigyelések, rendellenességek, a templomhajó alaprajzi szabálytalanságával és a másodlagosan beépített, díszített és sima kváderkövekkel együtt megerősítenek egy korábban álló, félköríves szentélyű templomra vonatkozó feltevést. ' I. Lipót 1700. április 20-án Bécsben kiadott adománylevelével a Telky-i apátságot a skót bencések apátjának, Sebestyénnek adományozta, majd egy Ébersdorfban 1702. szeptember 25-én kiállított okirat szerint a Skót Apátsággal mindenkorra egyesítette. Egyik feltételként szabta meg a császár, hogy azok az apátságot a templommal együtt állítsák helyre. (Telki és Jenő története, amint azt Anton Pfleger az 1843. évben megírta.) A dombon álló romos templomot P. Poesmann adminisztrátor állította helyre és Szent Péter és Pál tiszteletére felszentelve plébániatemplomként használták. Az 1724. évi anyakönyvben olvasható: „Tertia die Octobris, in coemeterio ad Ecclesiam Parochialem Sanctorum Apostolorum Petri et Pauli, in monte...". Nagyon valószínűnek tekinthető, hogy a középkori plébániatemplom titulusát megőrizte az egyház vagy a nép tudata és annak megfelelően történt az újraszentelés. Ez a titulus nálunk a XI-XIII. században volt leginkább kedvelt (Csatár, Kacs, Kalocsa, Pálmonostora, Pécs, Pétermonostora, Sopronhorpács, Szenyér, Székesfehérvár stb.). 10 Az ablakoknak külső fehérre meszelt keretelése az ismert barokk-kori hasonló megoldásokkal rokon. Készítésüknek kora az 1724-es újjáépítés és a kálvária-kápolnává történő - ablakok elfalazása - alakítása közé tehető. 11 Az is elképzelhető azonban — miután a gerendafészkek közül