Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

101. kép. Lackner Kristóf rézmetszete (1610 körül) tották, sőt szélesítették is a felső falszoros járófelületét. A szélesítés miatt a Sáncdomb alját kissé visszametszve, a földet két-háromsoros alacsony kőfalazattal támasztották meg. Az ágyúállásokhoz néhol széles kapukat nyitottak a belső városfalban. — XVII. század eleji a Várkerületen látható, téglából épült, ún. nagyrondella, s ezzel kb. egyidőben készülhetett a múlt században lebontott délnyugati sarokbástya is. A várkerületi bástya az egyik római-középkori torony elé épült; — annak maradványait belsejében ma is őrzi. A XVIII. századté)l a középkori védőművek jelentősége egyre csökkent. A be- és elépítés folyamata a falak nyújtotta védelem korszerűtlenné válásának természetes velejárója. A belső városfalhoz tapadó épületszárnyakból ablakot, ajtót (102. kép) nyitottak a fákkal beültetett, intim hangulatú kertekké alakított egykori falszorosra. — A XIX. század elejétől a — már korábban is veteményeskertnek használt, árusítóbódékkal teli — várárok szintén folyamatosan beépült. E házak hátsó traktusainak, toldalékszárnyainak tűzfalai barátságtalan szomszédai a bástyakertekre néző homlokzatoknak. A gyakran több emeletes magasságú, elhanyagolt tűzfalak beárnyékolják, leszűkítik, néhol szinte „lichthoffá" degradálják a bástyakerteket. — Az alsó falszoros és a külső, harmadik városfal nyomvonala is e hátsó beépítéseknél keresendő. A falakon kívül épült korai (XIII. századi) Szent Mihály-plébánia, a jánoslovagok rendháza és temploma, valamint a XIV. század végi Szent Lélek-templom s ezek vonzásában kialakult település a XVII —XVIII. században rohamosan fejlődik. A város már rég túlnőtte falakkal bezárt XIV. századi határait. Ez indokolja, hogy a XVIII. század végétől a századfordulóig eltelt időszak alatt — a falakon belüli s azon kívül eső városrész között a ki-be közlekedés könnyítésére — több ponton vágtak át, illetve bontottak le várfalszakaszokat. Az első ilyen jelentősebb beavatkozás 1782-ben az evangélikus templom építése idején, annak háta mögött húzódó várfalszakasz bontásakor történt. Sajnos, 1821-ben a Hátsókapu építményét is lebontották, de a védelmi okokból tört vonalú útvezetést szerencsére a beépítések őrzik. — Az előbb említett Templom utcai áttöréssel átellenes oldalon, a Szent György utcában, az ún. Lenkát járó megépítésével szintén új „kapu*' nyílott a Várkerület felé. Már a városmag belső szerkezetét is érintő, ezért lényegesen bántóbb a délnyugati sarokbástya, s a kapcsolódé) városfalak elbontása, majd nyomában a régi telekosztást, útvezetést figyelembe nem vevő építkezések. (Ilyen az 1834-ben épült, majd 1891-ben bővített iskola, az 1872-ben épített kaszinó, — a Liszt Ferenc Művelődési Központ s az 50-es évek derekán készült lakóház.) A zárt városszerkezet erőszakos megnyitásának szomorú következménye, hogy a Templom utcának Széchenyi tér felőli torkolata beépítésében, léptékében idegen a városmagtól: leszakad róla. Utoljára említeni mint legfájdalmasabb veszteséget a Háromház tér és az Előkapu közötti területen az új Városházának helyet biztosíté) nagyarányú bontásokat (1894—1900). Az egyedi, nagyszámú épületáldozat mellett a városszerkezet csonkítása jóvátehetetlenül jellegtelenné silányította azt a területet, mely egészen a századfordulóig későbbi beépítéseiben is hűségesen őrizte a városkapu és környezetének egykori védelmét, s követte a városba vezető falszoros karakterisztikus nyomvonalát. A meggondolatlan, értelmetlennek ható bontások, alakítások még az új Városháza ide nem illő tömegét sem „keretezték" a kor felfogásának megfelelően, s a városképi megoldatlan problémák egész sorát hagyták örökül. A veszteségek ellenére is a hármas falgyűrű mintegy 60 —70%-a maradt ránk, épületektől takartan, rejtve, kissé elfeledve. Már 1962-ben, a védett Belvárosra készített első rekonstrukciós programjavaslatunknak is egyik fontos célkitűzése: a városfalak kiszabadítása, kutatása és jelentőségéhez méltó bemutatása volt. A tudományos érdek szorosan kapcsolódott városrendezési, városképi, sőt szociális érdekekhez is. Hiszen a Várkerület felől a külső városfalat takaró, középső falgyűrűhöz támaszkodó s gyakran túl-