Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

5 A Szt. György u. 3. sz. házban 1955-ben készített meszesgödör ásásakor. A szélesség itt 25 m-re becsülhető. L. Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 118—120. ü Az Orsolya-kert alapján 100—140x70—100 cm, a Városházánál 50—90 cm. 7 Kivéve az Orsolya-kertben feltárt szakaszt, ahol csak minden második (?) fatörzs volt meg. A kérdőjelet már az újabb eredmények ismeretében tettem. H Ez önmagában is ellentmondás: ha a hossz- és keresztgerendák szorosan egymáson voltak, ez csak ácsolással oldható meg ! 9 Holl I.: Arehaeologiai Értesítő. 98. köt. 1971. 26— 28.; feltételezhető belső fal: Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 120. lü Sz. Póczy K.: Arehaeologiai Értesítő. 94. köt. 1967. 139., 145.; Holl I.: Arehaeologiai Értesítő. 98. köt. 1971. 26—28. 11 Holl I.: Arehaeologiai Értesítő. 95. köt. 1968. 198—204.; uo. 100. köt. 1973. 187—189., 205—206. 12 Bella L.: Arehaeologiai Értesítő. 16. köt. 1896. i. h. — A technikai kivitelezést igen bonyolult módon képzelve el, ennek részletes kritikáját adta. Vö. Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 139—140. 13 L. Nováki Gy. cikkében (Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 140—141.) Vastagh G.-re való utalást. A három elemzett minta közül az egyik „einfach ausgebrannter Lehm war", azaz a kémiai analízis nemcsak hogy nem cáfolja, de bizonyítja a sánc anyagának égett voltát ! 14 Nováki Gy. i. m. Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 140—141. 15 Holl I.: Arehaeologiai Értesítő. 100. köt. 1973. 205. 16 Az Orsolya-kertnél: kemény, égett, téglaszerű az anyag, de a kitöltés blokkonként különböző, kevés római leletanyagot és égett ál lat csontokat tartalmazott (1954). Szt. György u. 3. sz.: egészen laza, darabos, vörös földet figyelt meg Nováki (1955). Széchenyi gimnázium: a meszesgödörben a sánc laza, darabos alja volt látható (1955). A Fabrieius-háznál a II. sz. végéről és a III. sz.ból való építkezés törmeléke került a sáncba, északi (külső) széle nem vörös, hanem fekete. Mindezekre összefoglalóan 1. Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 109—120. Összefoglalásában megemlíti, hogy a sáncnak vannak meg nem égett részei (i. m. 140.). 17 Holl I.—Nováki Gy.—Sz. Póczy K. : Arehaeologiai Értesítő. 89. köt. 1962. 63. 1&

Holl I.: Arehaeologiai Értesítő. 94. köt. 1967. 184. u

Holl I.: Arehaeologiai Értesítő. 95. köt. 1968. 195. (alsó falszoros); 100. köt, 1973. 205. 20 Holl I.—Nováki Gy.—Sz. Póczy K. : Arehaeologiai Értesítő. 89. köt. 1962. 63.; Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 143—148. Ami a felhozott példát illeti, Nováki azzal veti el a sánc avar kori datálásának lehetőségéi-, hogy egyrészt avar kori földvárakat nem ismerünk, másrészt a környéken nem került elő olyan lelet, amely ilyen központ meglétét feltételezné. Azóta azonban a közelben, Nagycenkem nagy későavar temető sírjait találtuk meg. 21 Á. Cs. Sós: Die slawische Bevölkerung Westungarns im IX. Jahrhundert. Münchner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte 22. 1973. 160. 22 így értelmezte a nyugat-magyarországi földvárakat és a hasonló építési technikájú hosszanti sáncot Szőke B. : A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok. I. 1962. 85. 23 Major J. : Az Ödenburg név keletkezésének háttere. Soproni Szemle. IX. évf. 1955. 69.; Major Jenő tanulmánya váltotta ki a Soproni Szemle hasábjain folytatott ún. „Ödenburg-vitát": Mollay K.: Az „Ödenburg" név keletkezéséhez. Soproni Szemle IX. évf. 1955. 69— 79.; Verbényi L. : Néhány megjegyzés az Ödenburg-vitához. Soproni Szemle. X. évf. 1956. 141—146. u

Holl !.. Arehaeologiai Értesítő. 100. köt. 1973. 206. Az Előkapu vizsgálata során tapasztaltak alapján feltételezte, hogy a sánc pusztulása (égése) valamikor a XII. sz.-ban mehetett végbe —, ekkor helyezték volna át a kaput, elfalazva a régit. 25 Nováki Gy.—

Holl I.—Sz. Póczy K. : Arehaeologiai Értesítő. 89. köt. 1962. 52. Ezt a leletanyagot ma már az V. sz.-ra keltezzük. 26 Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 97—109., 143—148. 27 G. Schuchhardt: CorrespondenzBlatt d.d. Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte. 40. 1909. 89. 28 Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1904. 145. 29 A fal tájolása nyugat-északnyugat—kelet-délkelet, eltérése a nyugat-kelet tengelytől 2 vonás (mintegy 11 fok). Ez a tájolás nem illik ugyan pontosan abba a rendszerbe, amit Sz. Póczy Klára Scarbantia utcarendszerének rekonstrukciójához javasolt, de az eltérés nem túl nagy. Arra mindenesetre elég, hogy figyelmeztessen bennünket: a rekonstruált utcarendszer nem minden kis részlete szabályos: Sz. Póczy K.: Die Anfänge der Urbanisation in Scarbantia, Acta Archaeologica. Bp. XXIII. 1971. 93—110. A falhoz tartozó padlószinten Il—

III. sz.-i leleteket találtunk. 30 A leletanyag jellemző típusainak bemutatását 1. alább (49. jegyzet). A Templom u. 14. sz. ház utcai frontján 1966-ban a műemléki munkákkal párhuzamosan sikerült némi régészeti megfigyelést végeznünk. Az ottani római kori rétegek nagyfokú egyezést mutattak az udvari árok rétegeivel (Xantus János Múzeum Régészeti Adattár 573—69. sz.). 31 Árkunkban a sánc korának megfelelő településréteget sem találtunk, ezért itt szintsüllyesztést is feltételezhetünk. Nehezen képzelhető el azonban, hogy a fekete rétegben ne látszott volna a sánc bármilyen lezárásának lemélyített — így a szintsüllyesztés által nem érintett — nyoma. 32 A kőfalra nem támaszkodó párhuzamokat legalábbis kívül rézsűs agyagtöltéssel borították be; vö. Zalaszent iván—Kisfaludihegy, Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 120—131.; Moson-Királydomb — publikálatlan. Xantus János Múzeum Régészeti Adattár 6—72. sz., rövid jelentések: Tonika P.: Arehaeologiai Értesítő. 99. köt. 1972. 265.; uo. 100. köt. 1973. 272. Hasonló megoldás látható a Nováki Gy. által is közölt sémán: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 145. — Az eredeti: /7. A. Pannonopm: OnepKH no ncropnn pyccKoro BOCHHOro ;so/i,HCCTBa X—XIII. 66., MHA 52. 1956. 121. Ezekkel összevethető agyagtöltés területünkön is volt, ez azonban nem bizonyítja a rézsű meglétét, hiszen maga is függőleges sikra (falra) támaszkodik. A város más pontján még nem sikerült kimutatni (tehát egyedi esetként kezelendő), és biztos, hogy a fal építése után került a helyére, hiszen a fal belső síkja szabályosan kifalazott, a metszet sem mutat beásást, Ä járószint és a belső oldal megoldásánál a párhuzamok esetében is megközelítően vízszintes, ill. függőleges síkot rekonstruálnak (ami a kamra-konstrukciónak egyébként is jobban megfelel): A. Jl. MoHzuüm : JIpeBHepyccKiie ßcpCBimHbie yKpennCHUH no pacKonxaM B Crapou PírjaHH, KCHMMK 17. 1947. 36.; B. K. FoHHüpob : PaiiHOBCijHoe ropo/mige, KneB 1950, 30.; 77. A. Pannonopm: MHA. 52. 1956., 92/93.; B. JJoemeHou B. H. romapoe—P. JJ. Ppa: JIpeBHepycHbKe MÏCTO Boïub, KHÏB 1966. Hasonlóképpen rekonstruálják az egészen más szerkezetű Staré Koufim-i erődítést: M. Solle: Staroslovanská dvojitá brána na Staré Koufimi a její restaurace. Pamatky Archeologickó. XLIV. 1953. 347—358. Lengyelországi példa, szintén eltérő szerkezettel Wroclaw— Ostrów Tumski: W. Kocka—R. Ostrowska: Wroclaw— Ostrów Tumski, Wyniki prac wykopaliskowych. Archeologické Rozvedy. V. 1953. 785. Ugyanígy kell elképzelnünk a mosoni ispáni vár belsejét — ahol (részben) a ráhúzódó XIII. sz.-i települési szint alatt megmaradt a külső oldalnál valamivel alacsonyabb belső szint. Lépcsőzetes sáncszerkezetet rekonstruált Cs. Sc)s Ágnes Zala vár XI. sz.-i külső sánca esetében (felépítése teljesen eltér a mieinktől): Dr. Á. Sós: Die Ausgrabungen Géza Fehére in Zala vár. Archaeologica Hungarica. XLÍ. 1963. 134. 33 Ho/l Arehaeologiai Értesítő. 94. köt. 1967. 160.; uo. 98. köt. 1971. 26. 34 Alsó része a szabolcsi földvár szerkezetére emlékez6* 83