Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

nagyfokú lehetett, amit a lecsurgott szemcsés anyag több helyen igazol. Az ezeken a helyeken előkerült leletanyag a pusztulást szintén a XIII. századra valószínűsíti .

5S IV. A SÁNC KÖZVETLEN TÉRBELI K (") R NYE Z ET E ÉH ANA LÓ G IÁI A sánc előtt széles árok húzódott — , erről fentebb már szóltunk. Ez az árok közvetlen előzménye volt a későbbi középkori „hosszú árok"nak és „rövid árok"-nak,

56 így közvetve arra is utal, hogy a sánc korában már eltértek a rómaitól a bevezető utak és kapuk. Bár a sánc hátsó síkjára és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó rétegekre nincs adatunk, feltételezhetjük, hogy a belső (középkori) falnak a sánc korában is volt valamilyen előzménye.

57 Az ispáni vár mindenesetre nem csak reíügiumként szolgált, hiszen a Belvárosban több helyen előkerültek XI —XIII. századi településrétegek. Magam az Uj u. 23 — 25 sz. telken tártam fel olyan objektumokat (sövényfonatos fal, cölöpnyomok, tűzhely), amelyek a település folyamatossága mellett tanúskodnak. Bár a XI —XIII. századi beépítési vonalak a maitól eltértek (ami éppen az Új utcában egyáltalán nem meglepő), az egyik oldalon a telekhatár állandóságát (a maitól való minimális eltérését) is igazolni tudtuk. A vár belseje tehát beépített, lakott volt.

58 A bevezetőben ismertettem Nováki Gyula kutatásai alapján a föld — fa konstrukciós, többnyire leégett sáncokkal való összehasonlítás, az analógiakeresés nehézségeit. Az építési technika részleteinek, sajátosságainak és az építés idejének ismeretében most már a nagyobb siker reményében kezdhetjük újra a párhuzamok kutatását. Időközben jelentősen fellendült az ispáni várak és egyéb, X —XI. századi sáncok hazai kutatása, az ásatási eredmények azonban jórészt publikálatlanok, ezekkel kapcsolatban egyelőre állást foglalni nem tudunk.

5(J Feltűnő, hogy azoknak a keletmagyarországi, később ispáni várakká váló erődítéseknek a sáncai, amelyeket korábban, feltehetően már a X. század folyamán építettek, eltérő szerkezetűek, leginkább a mi „szürke" sáncrészünk alján megfigyelhető laza fatörzs-merevítésre emlékeztetnek.

60 Egész más szerkezetűek a párhuzamként gyakran idézett cseh-morvaországi, illetve lengyel IX —XI. századi sáncvárak.

61 Az ausztriai, jugoszláviai, bulgáriai földvárakról olyan kevés információ áll rendelkezésemre, hogy azok alapján összehasonlítást tenni lehetetlen. Még kevésbé ismerem az észak-olaszországi helyzetet (ha egyáltalában vannak ott e korbeli földvárak, ami nem nagyon valószínű, annak ellenére, hogy Győrffy György legutóbb Lombardia felől vezette le a mi ispáni várszervezetünket).

62 Igen pontos, részletekbe menő párhuzamokat találunk azonban az oroszországi földvárak között.

63 Ez az összefüggés nagyon érdekes történeti kérdést vet fel: vajon a honfoglaló magyarok hozták-e magukkal keletről a várépítés sajátos technikáját, vagy az államalapítás korában álltak olyan szoros kapcsolatban a kijevi Russzal, hogy ez várépítő mesteremberek vagy legalább technolé)giák átadását eredményezte?

64 A felvetett kérdések megoldása további kutatást igényel. Tonika Péter JEGYZETEK 1 Holl I.—Nováki Gy.—Sz. Póczy K. : Városfalmaradványok a soproni Fabricius-ház alatt. Arehaeologiai Értesítő. 89. köt. 1962. 47—67.; Sz. Póczy K. ; Scarbantia városfalának korhatározása. Arehaeologiai Értesítő. 94. köt. 1967. 137—154.; Holl I.: Sopron középkori városfalai. Arehaeologiai Értesítő. 94. köt. 1967. 155—183.; Holl I.: Sopron középkori városfalai II. Arehaeologiai Értesítő. 95. köt. 1968. 188—205.; III. Uo. 98. köt. 1971. 24—44.; ÍV.Uo. 100.köt. 1973. 180—207. — Idevonatkozó adatokat tartalmaz Gy. Nováki : Zur Krage der sogenannten „Brandwälle" in Ungarn. Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 0!)—149. 2 Holl 1.: Arehaeologiai Értesítő. 1971. i. h. 3 Sopronban már Bella Lajos felfigyelt a Vörös-sáncra és rácsos gerendavázára, de pl. a Városháza építésénél csak keresztgerendákat talált: Arehaeologiai Értesítő. 16. köt. 1896. 223—226. Az Orsolya-kertben a sánc felső részét már eltávolították, 60—80 cm-t értek csak el az ásatás során: Nováki Gy. : Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 109—

111. A Fabricius-ház mögött igen rossz állapotban volt a sánc szerkezete, erre nézve az ásatok nem is tudtak érdemleges megfigyeléseket tenni, bár 450 cm mélységben teljesen átvágták maradványait: Holl I.—Nováki Gy.—Sz. Póczy K. : Arehaeologiai Értesítő. 89. köt. 1962. 47—49., 62—63. A Templom u. 23. sz. házban ásatást sem végeztek, csak megfigyelést, a sánc felső részét itt is régen lehordták már; vö. Nováki Gy.: Acta Arehaeologiea. Bp. XVL 1964. Ill—114. A Caesar-ház mögötti szakaszra ugyanaz vonatkozik, mint ami a Fabrieius-házira; 1. Nováki Gy. : Acta Arehaeologiea. Bp. XVI. 1964. 117. Holl Imrének a középkori városfal kutatását célzó ásatásai általában csak a sánc felső részét érintették, belső felépítésére nincsenek adatai, ő dokumentálta viszont először a külső borítófalat a Caesar-háznál, ill. éppen a Templom u. 14. sz. házban: Holl I.: Arehaeologiai Értesítő. 94. köt. 1967. 137— 154.; uo. 98. köt. 1971. 24—44. A régibb és újabb kisebb ásatások és megfigyelések értékes részletekkel szolgáltak ugyan, de nem versenyezhettek a teljes átvágás várható eredményeivel. Vö. Nováki Gy. : Acta Archaeologica. Bp. XVL 1964. 117—120. itt kell megjegyeznem, hogy ásatásommal közel egyidőben Sz. Póczy Klára és különösen Tóth Sándor a város más pontjain szintén kutatta a Vörös-sáncot. Megfigyeléseinket állandóan egyezte! tük, az alábbiakban nem egy olyan részletet közlök, amely segítségük nélkül észrevétlen maradt volna. Még a feltárás során, de későhb is sok hasznos tapasztalatát adta át a Vörös-sánc témájával régóta foglalkozó Nováki Gyula, Holl Imrétől pedig megkaptam ásatási dokumentációjának idevonatkozó részleteit. Önzetlen segítségükért ismételten köszönetet mondok. 4 Holl I.—Nováki Gy.—Sz. Póczy K. : Arehaeologiai Értesítő. 94. köt. 1962. 62—63.; Nováki Gy. : Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1064. 138- -130.