Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

igen gyenge, feltehetően X. századi településréteg előzi meg, ha egyáltalán megelőzi valami. 3. Döntő a sáncba feldobott kultúrrétegek tanúsága. A római kori anyagon kívül az V. századot igen tipikus edénytöredékek képviselik, sőt olyan típusok is megjelentek, amelyeket a település belsejében még nem tudtunk kimutatni.

50 Már ezzel is szűkült a sánc lehetséges datálásának alsó határa, az alább leírt edénytöredékek azonban még további pontosítást tettek lehetővé. Kézzel formált, apró kavicsos anyagú, kihajló peremű bögre ujjbenyomkodással díszített peremtöredéke. H. 4,4 cm, sz. 3,3 cm, LFM 68.9.167. (1. 93. kép, 2). Szemcsés anyagú, durva felületű edény oldaltöredéke hullámvonal-köteggel díszítve, h. 2,6 cm, sz. 2,5 cm, LFM 68.9.41. (93. kép, 9.) Szemcsés, apró kavicsos anyagú edény oldaltöredéke, a kifelé hajló perem indításával. Kézikorongon készült. Nyaka alatt tizenkétszeres hullámvonal-köteg, ez alatt közvetlenül vonalkötegsor díszíti. H. 4,7 cm, sz. 3,8 cm, LFM 68.9.166. (93. kép, 3.) Szemcsés anyagú nagyobb edény (fazék) oldaltöredéke, négyszeres elkapkodott hullámvonalköteg-pár díszíti, köztük finom, alig bemélyülő körbefutó vonal. H. 5,7 cm, sz. 5,6 cm, LFM "68.9.184. (93. kép, 4.) Szemcsés anyagú oldaltöredék négyes hullámvonalköteg-dísszel. H. 2,6 can, sz. 1,7 cin, LFM 68.9.73. (93. kép, 5.) Apró kavicsos soványítású, kézikorongon készült nagy fazék töredéke, az oldalfalra merőlegesen, vízszintesen kihajló, egyenesre vágott szélű peremmel. Nyaka alig észrevehetően hangsúlyozott, alatta sűrű, elkapkodott négyszeres hullámvonalköteg-dísz és a következő hullámvonalköteg-sor maradványa. H. 5,3 cm, sz. 6 cm, LFM 68.9.39. (93. kép, 6.) Ásatásunk legérdekesebb tárgyi lelete a 68.9.74. lelt. sz. agancsvégből készült eszköz. Az enyhén ívelő agancs vég felülete nagyjábé)] simára faragott, végét élbe vágták, és négy bevágással öt fogra tagolták. Az élek előtt körbefutó bevágott vonalak díszítik. Rendeltetése: mintázó. Ilyen eszközzel készülhetett az edények hullámvonalköteg-, illetve vonalköteg-díszítése. (93. kép, 7.) H. 8,3 cm, átm. tőben 2,3 cm. Kavicsos soványítású, egyenes talpú fazék töredéke, oldalán egyenes vonalköteg maradványa, átm. 8,5 cm, m. 4,3 cm. LFM 68.9.86. (93. kép, *8.) Kézzel formált, utólag kézi korongon alakított szemcsés anyagú, vízszintesen kihajló, legömbölyített keskeny peremű edény töredéke. H. 5,1 cm, sz. 5 cm, LFM 68.9.130. (94. kép, 3.) Barna színű, szemcsés, csillámos anyagú vastag falú edény oldaltöredéke, széles, lapos hármas hullámvonalköteg-dísszel. H. 7,7, cm, sz. 6 cm, LFM 68.9.128. (94. kép, 1.) Szemcsés, kavicsos anyagú oldaltöredék, spirális vonaldísszel, h. 5,1 cm, sz. 4 cm, LFM 68.11.55. (94. kép, 2.) Kavicsos anyagú, durva felületű edény oldaltöredéke, négyes vonalköteg-dísszel és a következő sor töredékével, h. 3,9 cm, sz. 3,4 cm, LFM 68.9.63. (94. kép, 5.) Szemcsés, apró kavicsos anyagú fazék oldaltöredéke, sűrű vízszintesen körbefutó, bordázásként ható vonaldísszel. H. 8,6 cm, sz. 7,3 cm, LFM 68.9.91. (94. kép, 4.) Szemcsés, apró kavicsos anyagú edénv oldaltöredéke sűrű vízszintes vonalazással, h. 3,7 cm, sz. 4,3 cm, LFM 68.9.114. (94. kép, 6.) Szemcsés anyagú, kézikorongon készült fazék oldaltöredéke spirális vonaldísszel, h. 5,6 cm, sz. 4,9 cm, LFM 68.9.62. (94. kép, 7.) Az eddig felsorolt darabok színe nem jellemző, egytől egyig másodlagos égés nyomait viselik magukon, egységesen vörösre színeződtek. A sánc alján, fekete rétegben, a fakorhadékos szint fölött került elő a 68.9.220. lelt. sz. darab, szemcsés, kavicsos anyagú edény, fekete törésfelületű, kívül barna árnyalatú kis töredéke, két sor körpecsétlős díszítéssel. H. 1,9 cm (94. kép, 8). A hullámvonal- vagy vonalköteg-díszes, kézzel formált vagy kézikorongon készült edénytöredékek a IX —XI. század edényművességének jellegzetességeit viselik magukon. A sánc készítésének időhatárait tovább szűkítik tehát, de a döntő kérdésre még mindig nem mondanak eleget. Területünkön X. századinak tartható a sűrű körbefutó vonalazással díszített kerámia, a déloroszországi szaltovói műveltségből eredeztetik, hozzánk a honfoglalás folyamán jutott el. A spirálisan körbefutó vonalakkal díszített darabok a magyar középkori kerámia leggyakoribb típusai. Végül a körpecsétlős (rádlis) díszű edényeket a szakirodalom egyöntetűen XI —XIII. századi típusnak tartja, IX —X. századi előfordulásukra eddig nálunk nincs példa.

51 Bizonyítottnak vehetjük ezek után, hogy a soproni Vörös-sánc a magyar államalapítás korában (a XI. század elején) készült ispáni várral azonos. 4. Nem sikerült teljes biztonsággal megoldani a sánc előtti fal datálását. Holl Imre szerint a gerendavázas sánc pusztulása után építették, mert a vörösbarna égett földréteg lemosott csíkja fölött volt a belső, kiugró falsík. Mivel a megyei dézsmahuszadot 1277-ben pro reparatione castri újra megkapta a város, de e bevétel mértéke igazán nagyarányú építkezést még nem tett lehetővé, a fal építésének valószínűsíthető legkésőbbi koraként a fenti dátumot javasolta.

52 A lemosott csík azonban csak a kiugró rész alá fut, alatta más a fal képe. A felső, „megfejelt" rész valóban javítás nyoma lehet, az újabb építkezést a réteghatáron futó mészcsíkok is igazolják. Az alsó falrész azonban igen komoly építkezésről tanúskodik, mint fentebb már utaltam rá.

53 Mivel a nagyméretű építkezést a dézsmahuszad jövedelméből nem lehetett volna megoldani, másra nem gondolhatunk, csak a sánc építésének korára, — bármennyire is szokatlanul hangzik szakirodalmunkban a XI. század eleji kőépítkezés feltételezése.

54 5. Abból, hogy a sánc falának javítására elfogadjuk az 1277-es dátumot, az is következik, hogy a sánc tartószerkezete pusztulásának (leégésének) ez előtt az időpont előtt be kellett következnie. Az égett sáncanyag szétszóródása igen