Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dercsényi Dezső: A soproni műemlékvédelem három évtizede (1945-1975)

A SOPRONI MŰEMLÉKVÉDELEM HÁROM ÉVTIZEDE (1945-1975) I. Sopron városát mindig rangos hely illette meg a magyar műemlékek értékrendjében s ennek megfelelően helyreállításuk érdekében tett erőfeszítésekben is. Ennek ellenére a műemlékek helyreállításában 1945, a város felszabadulása éles cezúra, melynek jellegét és jelentőségét aligha lehet az előzmények ismerete nélkül megvilágítani. Ugyancsak nehéz lenne az utóbbi három évtized műemlékvédelmének alapvető szempontváltozásait bemutatni, hacsak a nehézségeket, esetenként az eredményeket vázolnánk fel. Az utóbbi három évtized műemléki célkitűzései, munkássága is a társadalmi, politikai és a gazdasági helyzet alakulásának megfelelően fejlődött, s vétenénk az alapvető történeti követelmény ellen, ha a 700 éves jubileumára készülő város mai műemléki arculatát, jubileumi elképzeléseit nem az alakulás folyamatában próbálnánk bemutatni. Eddig is szívesen hivatkoztam arra, hogy a magyarországi műemlékvédelem előtörténetének egyik legkorábbi adata Sopronhoz fűződik. II. Lajos király 1526-os oklevele a mohácsi csata előestéjén ugyanis tilalmazza a középkori főtér (Platz ma Beloiannisz tér) egyik házának (a 2. sz., ma Patika Múzeum) lebontását s ezzel a tér nagyobbítását azzal az indokkal: a lebontás a tér szépségét csorbítaná.

1 Műemlékvédelmünk előtörténetének bizonyára még számos írásos emlékét őrzik a levéltárak, rövid bevezetőnk szempontjából azonban az a lényeges, hogy itt már a XIX. század közepétől olyan mozgalom kezdődik, melynek keretében a polgárság mindinkább magáénak tudja a várost és annak történeti, művészeti értékeit. E törekvésben kétségtelenül nagy része volt a Városszépítő Bizottságnak, de nem kisebb szerep jutott az 1845-ben letelepedő id. Storno Ferencnek, aki Lyka Károly szerint „végigrestaurálta" Magyarországot, s ebből városát sem hagyta ki. A Szent Mihály-templom (1859 — 66), a bencés templom (1888 — 94), a Szent Jakabkápolna (1880), a Szent János-templom (1890), (e két utóbbi munkálatait már fia vezette) s nem utolsósorban a Beloannisz tér 8. sz. alatti Stornoház, melyet 1872-ben szerzett meg, kétségtelenül részesei a műemlékvédelemre irányuló közhangulat megteremtésének. Sőt a Forster Gyula báró elnöksége alatt működő Műemlékek Országos Bizottsága 1903-ban hangot ad a korszerű műemléki törekvéseknek, amikor megtiltja a bencés templom barokk berendezésének „stílszerű" kicserélését, és felhívja a figyelmet a rendház káptalantermének méltatlanul elhanyagolt állapotára.

2 (Ezt a feladatot is — mint annyi más helyes kezdeményezést — a felszabadulás után lehetett csak megoldani.) Miután Sopront és környékét a trianoni békeszerződés ellenére népszavazással Magyarországhoz csatolták, e tény a két világháború között erős politikai töltést adott ennek az egészséges lokálpatriotizmusnak, amelynek a műemlékek karbantartása mellett főként a helytörténeti irodalom fellendülésében mutatkoztak kimagasló eredményei. Házi Jenő alapvető forráskiadványai

3 a tudományos alapot nyújtották, Heimler Károly könyvei, különösen Diebold Károly remek fotóival,

4 a budapesti Állami Építőipari Tskola felmérései,

5 főként azonban a fáradhatatlan Csatkai Endre

6 cikkei és könyvei a későbbi Soproni Topográfia alapanyagát készítették elő. Jelentősebb műemléki helyreállításokra ez időben nem került sor, inkább lakóház-tatarozásokat (melyek műemlék esetében adókedvezményt élveztek) végeztek. Röviden azt is mondhatnám, a város értékeinek és önállóságának tudatában — nem igényelte, talán nem is vette szívesen az állami műemléki intézmény közbelépését. Ilyen előzmények után söpört végig Sopronon a háború kevésbé földi tűzfegyvereivel, mint inkább pusztító légitámadásaival. A károk súlyosak voltak, megsérült a Szent Mihály-, az Orsolyatemplom, a legsúlyosabban a Szent Györgytemplom. Stukkóinak jó része a bombatámadás nyomán tető nélkül maradt templom boltozatáról a légnyomás, majd a beázás miatt hullott le. Ugyanez a bomba a Káptalan-házat is súlyosan megrongálta.

7 Még súlyosabb károkat szenvedtek a lakóházak, amit a barokk építkezések takarékossági törekvései csak meghatványoztak. A Szent György utca három sérült házának bontása az Új utcával alkotott sarok teljes pusztulását okozta. Sopron patinás terén, az Orsolya téren elpusztult a Lunkányi-ház, pontosabban sérülése miatt lebontották, elpusztult a Gyóni-ház s a Mária-kút szobra (1. kép). Ezzel szemben a vakolat alól kibontották az 5. sz. ház árkádívét (2. kép; tervező: Füredi Oszkár).

8 A legsúlyosabb gondot