Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

80. kép. A római városfal belső síkja és lépcsőzetes falkorona ja #7. kép. I. árok, habarcspadló Tanulmányomnak nem tárgya a római kori és népvándorlás kori rétegek feltárásánál tett megfigyelés-sorozat, ezekkel más helyen foglalkozom, itt csak a legfontosabb eredményeket összegezem. Feltártuk a római városfal belső falsíkját a falkorona belső (lépcsőzetesen visszaugratott) részével együtt (80. kép). Már részben felfutott a falkoronára a jelentős építkezésről (javításról) tanúskodó kőporos réteg. Fölötte későrómai leletanyaggal jellemzett barnásszürke törmelékréteg feküdt, ezt megtaláltuk udvari árkunkban is, ahol egy nagyjából Ny —K irányú fal mellett jelentkezett.

29 Itt a római település további (már az V. századba nyúló) korszakáról .szereztünk információkat. A falat vastag meszeshabarcsos padló fedte (81. kép), feLette szürke törmelék, majd fekete humuszos réteg következett. Ez utóbbi (és a belőle kiinduló beásások) hun kori leletanyagot tartalmaztak.

30 A fekete réteget megtaláltuk a sánc alatt is. Későrómai — hun kori edénytöredékeken kívül a réteg felső részén egyetlen kora középkori, hullámvonalköteg-díszes darab is előkerült. E —D irányú tanúfalunk nyugati oldalán fekete humuszt nem észleltünk, helyette a római fal visszaugratott koronájára felfutó nagy kődarabokból, habarcsos törmelékből álló réteget figyeltünk meg. Tetején fekvő lapos kövekből kiképzett szint tárult fel (82. kép), amely a sánc építését megelőző tereprendezés során jöhetett létre. Ezt jelzi a sánc belső (keleti) része alatt meglevő, 2 — 3 cm vastag fakorhadék-csík is. Ez utóbbi a fekete réteg felszínén talált, elvadultan burjánzó növényzet letárolásának, elterítésének eredménye, míg a kőtörmelékes-habarcsos réteg a római fal omladékának elegyengetése során keletkezhetett (83. kéj)). Felettük árkunk nyugati felében tömött agyagréteget észleltünk (vastagsága átlag 15 cm), amely szintén felfut a római falkoronára, a faltól 11 m-re az első nagy gerendasor kereszt irányú alsó gerendájának elszenesedett vége zárja (a hosszirányú gerenda itt még a fekete rétegbe is félig besüllyedt). Agyagréteget a rács szerkezetű sáncrész alatt már nem találtunk, keletkezésekor tehát a gerendavázas sáncrész építését már megkezdték. Maga a sánc két nagy szerkezeti egységre tagolódott a megkutatott részen, amelyekhez nyugat felől még egy eltérő részlet, valamint a római fal tetején épített fal csatlakozott. E szerkezeti egységek rétegtani helyzete, felépítésük ritmusának nagyfokú párhuzamossága, a felhasznált föld azonos jellege és a benne található letetanyag épülésük egyidejűségét tanúsítja. A két rész közül csak a belső (keleti) a tulajdonképpeni Vörös-sánc, kamra-konstrukciós gerenda-