Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Szakál Ernő: Jupiter, Juno és Minerva scarbantiai szobrai a Fabricius-ház kőtárában

45. kép. Jupiter torzója a múzeumkertben tengerbe ömlő folyók mellett indulva a már római, Duna menti Carnuntumba, és tovább egészen Rómáig. Az Adriai-tenger partjától, Aquilejától a borostyán-út jelentős római településeken haladt át, mely útvonalnak fő pannóniai állomásai Emona (Ljubjana), Poetovio (Ptuj), Savaria (Szombathely) és Scarbantia (Sopron) voltak. Scarbantia területére már időszámításunk kezdete körül veteránokat telepítettek, tervszerűen építve ki az idegen, barbár népek tengerében egy olyan szigetet, ahol a gazdag és igényes római jogú polgárok a birodalom itáliai kultúráját meggyökereztettók. A római állam legfőbb szentélye, a eapitoliumi Jupiter Juno -Minerva-templom, a főistenek és az állami kultusz lakhelye itt is megépült, a templom szentély fülkéiben trónoló istenek művészi márványszobraival. A scarbantiai Triász szobortöredékeit a mai Városi Tanácsház, az új Városháza alapárok-ásásai alkalmával, 1893—1894 telén Bella Lajos reáliskolai tanár leletmentésszerűen tárta fel. Megfigyeléseiről és a szobortöredékek kiemeléséről a következőket írta a Tudományos Akadémiának küldött — nagyon tanulságos — jelentésében: 46. kép. Dr. Camillo Praschniker rekonstrukciós rajza a Jupiter szobor összeállításához „Majdnem minden korból akadt néhány darab. Elkezdve a XVII. századon visszafelé, a római kor felé, csaknem mindegyik század juttatott valamit a városi múzeumnak. Amint azonban az alapfalak árkai a 3 m-nyi mélységig hatoltak le, egyszerre megváltozott a leletek jellege, a mindenféleség helyébe az egyformaság, a tiszta, zavartalan római kor lépett; ez tartott a 6 m-nyi mélységig, melyen alul, sajnos, sehol sem mentek. Érdekes volt a különböző korú falaknak a szemlélése is. A hosszúkás négyszögalakú beépítendő területen nem kevesebb mint 27 falra bukkantak, melyek ugyancsak próbára tették a munkások csákányait, feszítő eszközeit; sőt egynémelyik minden szerszámon kifogott olyannyira, hogy csak dynamittal boldogulhattak vele. Ez külö-