Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Román András: A soproni városkép fejlődése

szakasz is, amely most eldugottan várja bekapcsolását a városi sétáló forgalomba. Az elmúlt évek-évtizedek során a soproni városkép alakításában a legnagyobb szerep a műemléki épületek helyreállításának jutott. A belvárosi rekonstrukció ismertetése és értékelése nem tartozik ennek az írásnak a témakörébe, meg is haladná kereteit. Éppen ezért most a műemlékhelyreállításoknak csupán a városképre gyakorolt hatásáról esik szó, továbbá csak azokról a műemlékekéről, amelyek helyzetüknél fogva városképileg figyelemre méltóak. A műemléki rekonstrukció során vált világossá és rajzolódott ki mindenki számára Sopron középkori eredete. A szakszerű tudományos feltárás és a nem kevésbé hiteles helyreállítás olyan részletekkel és ismeretekkel gazdagította az építészettörténetet, amelyre még a legderűlátóbbak sem gondoltak. A már ismertek mellett egy sor gótikus ülőfülke került napvilágra, és nagy számban találtak (korábban ismeretlen) faragott, sőt helyenként festett gerendás fafödémeket is. Nyilvánvaló, hogy a kutatás és a helyreállítás eredményei nemcsak a kapualjakban és az épületek belsőiben tűntek elő, hanem a homlokzatokon is. Míg azonban az előző esetben a részletek bemutatása csak a tudományos és építészeti szempontok egybevetését kívánja, a homlokzaton ehhez városképi igények is csatlakoznak. A műemléki helyreállítás gyakorlata során a vélemények és a tényleges megvalósulások két ellentétes nézet között ingadoznak. Az egyik szerint minden (vagy legalábbis minden lényeges) részletet meg kell mutatni, ami az épület korábbi periódusaira, a történetiségre utal. A másik vélemény azt vallja, hogy a műemléknek is a városképi, esztétikai követelménye az elsődleges, ennek kell alárendelni a fragmentumok bemutatásának elbírálását. A műemléki helyreállítások gyakorlatában mindkét nézethez közel álló megoldásra van példa. A Templom utca 9. sz. lakóépület feltárása során gótikus és reneszánsz részletek kerültek elő a homlokzaton, s a tervező építész úgy döntött, hogy mindegyiket megmutatja. Az eredmény jól ismert: az egymásra rétegződő korok különböző nyílásai olyan zavarosságot idéztek elő, hogy a szó igazi értelmében homlokzatról alig lehet beszélni, az épület szinte kőtári bemutatónak hat (38. kép). Kár, hogy ez a több évvel ezelőtt elkövetett hiba megismétlődött a szomszédos, Templom u. 7. sz. épületen. Itt is láthatunk középkori ablakot, pincelejárót, konzolt, sgraffitót, vakolat30. kép. A műemléki helyreállítások során alkalmazott ellentétes eljárás: valamennyi előkerült részlet elfedése