Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Jelentések - Kozák Károly: Az Országos Műemléki Felügyelőség régészeti kutatásai 1973-1974-ben

453. kép. A herpálvi templom marad ványai a feltárás kezdetén (1972) letét bemutathassuk. (Tervező: Horváth Bertalan és H. Nándori Klára, régész : Jankovieh Dénes és Kozák Károly.) KŐSZEG, városfalkutatá s A Várköz és a Kelcz Adelffy utca által közrezárt területen a Városi Tanács könyvtárat kíván építtetni. Ezen a területen emelkedett egykor a városfal Hokár- és Lambda-torony közti része. (Az említett tornyok a XVIII —XIX. század for454. kép. A templom szentélyei és a „sekrestye-kápolna" (1973) 455. kép. Hetvehelv, román kori r. k. templom (1973) dulója táján még álltak, a köztük húzódó városfalat pedig 1836-ban bontották le.) Már 20 — 25 cm mélységben feltűnt a városfal maradványa, amely 180 cm széles volt és tömör talajra épült. A jó állapotban előkerült falmaradványt bemutatják majd. A városfal árkának teljes feltárására a talajvíz miatt egyelőre nem került sor. (Tervező: Kelemen Bertalanné [VATI], régész: Ambrusné Kozák Éva.)

14 KŐSZEG, Juris 1rs tér 6. A ház a keleti-nyugati irányú városfalhoz épült — az Alsókapu mellett a XVI. században. Tulajdonosa gróf Nádasdy Tamás volt, 1719-ben a város megvette a házat — 1500 forintért — a családtól és ,,Quartélyház"-nak használta. A helyreállítási munkák idején a ház nyugati oldalához és a városfalhoz épült részeket lebontották. A ház nyugati pincéjében feltárásra került a kavicsos felületre épített, 160 cm széles városfal alapozásának maradványa, amelynek egy részlete a keleti pincében bukkant elő az agyagos talaj felett. Ez utóbbi helyen a városfal síkjához viszonyítva 20 — 30 cm-rel előreugrik a falazat. Az eddigi megfigyelések alapján a városfal építése a XIV. században kezdődött, s még a XV. században is folytatódott. Délnyugati szakasza jó állapotban, 530 cm magasságban áll ma is a kutatási területen. A Tábornok-ház déli oldalán a padlástérben még a gyilokfolyosó kulcslyuk alakú lőrései is megmaradtak. (Tervező: Sándyné Wolf Katalin [VÁTI], művészettörténész: Dercsényi Balázs, régész: Ambrusné Kozák Éva.)

15