Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Román András: A soproni városkép fejlődése

29. kép. Sopron. A Fegyvertár utca és az Orsolya tér sarka az itt álló épület elpusztulása előtt 30. kép. Sopron. Az Orsolya téri új ,,lábasház" a városkép-alakítás egyik legsúlyosabb tévedése zsolni a minden ritmustól idegen épület sokkoló hatását. Szerencsére nem fejeződött be az üres területek beépítése ezekkel a rossz példákkal Sopronban. Az utóbbi években ismét két olyan épület született, amely nemcsak az elmélet és a gyakorlat teljes összhangját bizonyítja, hanem azt is, hogy építészeink rendelkeznek azzal a jó ízléssel, szakmai tudással, amely e nehéz feladatok megoldásához szükséges. Mind a Lenin körút 108/a (31. kép), mind a Széchenyi tér 6. sz. foghíj-beépítés (32. kép) napjaink építészetének legszínvonalasabb, legjobb alkotásai közé sorolható. A Lenin körúton, a Hátsókapu mellett, egy szűk foghíj beépítésével kellett kiegészíteni, teljessé tenni a városképet. Az új ház minden vonatkozásában a legmagasabb színvonalon tett eleget a városképi követelményeknek. Finoman hajlított homlokzata, szellemesen komponált tömege, a nyílások dinamikus ritmusa olyan homlokzatot eredményezett, amely vitathatatlanul mai, ugyanakkor a környezethez is tökéletesen illeszkedik. Az épület egyetlen hibájának az ablakkeretek erős plasztikájú, vonalszerű kiképzését szokták említeni. A magam részéről még ezzel a bírálattal sem értek egyet. Az épület nagyvonalúsága éppen egyszerűségében rejlik, ehhez pedig jól illik a lemezből hajlított ablakkeret. A vakolt fehér homlokzathoz az egyszerű részletek, olcsó éjmletszerkezetek illenek. Éppen ezért ez a ház arra is jó példa, hogy történeti környezetben sem kell a drága és igényes anyagokat hajszolni, hanem a hagyományos szerény eszközökkel is teljes siker érhető el, ha az építész olyan színvonalon képes gondolatai realizálására, mint ez a jelen esetben történt. Nem volt könnyebb építészeti feladat a Széchenyi tér 6. sz. új postaépület megfogalmazása sem. Ennél a háznál — mint az előzőnél is — az egyik fő nehézséget a különböző magasságú épületekhez való csatlakozás jelentette. A Lenin körúton a viszonylag kis különbség leküzdése más megoldást kínál: a tetővonal mozgalmas hajladozását, a szomszédos párkánymagasságok magasságbeli áthidalását. A Széchenyi téren erről szó sem lehetett. Itt egyik oldalon alacsony épület áll, a másikon a század elején épült három emelet magas, óriási, kő homlokzatú Postapalota. Ezt a nagy különbséget a foghíj nem képes kiegyenlíteni, tehát úgy kellett alkalmazkodni szomszédaihoz, hogy legalább csökkentse az ellentmondást. A választott megoldás szellemes és igen eredményes. Az új ház az alacsonyabb szomszéd felőli oldalon a magasabb, így szinte fokozza a magasságbeli különbséget. A valóság mégis más: az ötletes aszimmetria lépcsőt alkot a két különböző magasság közé. Szinte segíti a szemet abban, hogy a korábbi korok brutális komponálatlanságát feloldja, és összhangot teremtsen a különböző korok különböző megjelenési formái között. Ugyanezt szolgálják a homlokzat további részletei is. Az új épület zárt tömege a tűzfal felé oldottabb, nyitottabb, a kontraszthatás éppen olyan, mint a maiit