Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Román András: A soproni városkép fejlődése

zeti beavatkozás a vasútállomás és a Belváros közvetlen összeköttetésének biztosítása volt a Mátyás király utca megnyitásával. A kétségtelen forgalmi előnyök mellett városképileg nem ítélhető egyértelműen pozitívnak ez a művelet. A korábbihoz képest a domonkos templom féloldalassá vált, az új utca beépítése hétköznapira, kommerszre sikerült. A pályaudvarokat a város központjával összekötő eklektikus útvonalak általában a vidéki magyar városok rangos utcaképei. Ez állt Sopronra is, amíg a Déli pályaudvar bonyolította le a fő vasúti forgalmat, és a „Bahnhofstraße" a Kossuth Lajos utca volt. Az új lehetőséget azonban nem használták ki, pedig néhány jó épület új színfolttal gazdagíthatta volna a városképet (27 — 28. kép). Sikertelen városképi operációnak bizonyult a Várkerület térszint-átépítése is, esztétikai és forgalmi tekintetben egyaránt. Kevés magyar város szenvedett annyit a második világháborúban, mint Sopron. Az 1944 — 45. évi nagy bombatámadások után súlyos károk keletkeztek, főként a Belvárosban. Az akkori pusztulás hosszú időre meghatározó tényezőjévé vált a városképnek, hatásai még ma is érződnek. Sok műemléket le) kellett bontani, néhány bontást talán feleslegesen hajtottak végre, de mégis helyreállítás helyett erre került sor. Bomba ütött sebet a Várkerületen is, s szabadult ki ezáltal a nagybástya. Ez az oka annak, hogy a soproni városkép alakulásában az elmúlt három évtizedben a legna27, kép. Sopron. A Széchenyi tér és a domonkos templom képe a Mátyás király utca megnyitása előtt gyobb szerep a foghíj-beépítéseknek jutott. A budai várnegyed mellett a soproni Belvárosban lehet leginkább tanulmányozni a történeti környezetben való új építkezések városképi hatását —, jó és rossz példákon egyaránt. Nem indokolatlan ezért az elmúlt harminc év városképi változásainak vizsgálatát a foghíj-beépítések elemzésével kezdeni. Történetileg az első beépítések egyike a Templom u. 24. sz. ház. Ez az épület a történeti Belvárosnak mintegy a kapujában áll, egyik oldalán műemlékek sorakoznak, de homlokzata előtt elhaladva már kiérünk a történeti együttesből. Az épület ennek az összekötő szerepének nagyrészt eleget is tesz, bár éppen a környezetre való tekintettel lendületesebb, szabadabb formálásra is mód lett volna. A továbbiakban az figyelhető meg, hogy néhány jó példa után súlyos építészeti hibák történtek, majd a legutolsó időszakban ismét olyan alkotások születtek Sopronban, amelyek európai színvonalon reprezentálják a történeti együttesekben való modern építkezés elméletének és magas szintű gyakorlatának remek összhangját. E reprezentatív alkotások mellett nagy számban épültek Sopronban olyan városképileg nem lényegtelen új épületek is, amelyek éppen semlegességük, jótól-rossztól tartózkodó hangvételük miatt érdemesek említésre. A foghíj-beépítések közül az első, építészetileg jelentős alkotás a Szent György u. 18. sz. ház. A szűk utcában, annak is domború oldalán a városképi hatás kisebb, mint ott, ahol nagyobb távlatból tárul fel az épület. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — a választott megoldás minden tekintetben jól sikerült, és a soproni városképnek azóta megszeretett, igényes eleme. A finoman fűrészfogazott homlokzat a történetileg megszokott soproni beépítésekre emlékeztet, azok korszerű továbbfejlesztése. Az épület arányai, részletei, a homlokzat és az alaprajz összehangoltsága, a teljes harmónia a környezettel a műemléki környezetben való új építkezések legjobb példái közé emeli ezt a szép házat. Mindezt úgy, hogy formálása mesterkéletlen, nem a divatos formákat hajszoló, hanem nemesen egyszerű. Időrendben a következő foghíj-beépítés az Orsolya téren történt, a Caesar-ház tőszomszédságában. A városképi igény itt már nagyobb: az épület távolabbról is szemlélhető, különféle rövidülésekből látszik a Szent György utcából, a Fegyvertár utcából vagy az Uj utcából érkezve. Fokozta a nehézséget, hogy éppen ezen a helyen változik a beépítés magassága, hiszen egyik oldalon az alacsonyabb Caesar-házhoz, a másikon pedig a magasabb romantikus épülethez kellett látványilag csatlakoznia. Ennek ellenére ez a beépítés is jól sikerült, s előnyére, nem hátrányára vált a soproni Belvárosnak. A homlokzat kevésbé tagolt az előzőnél, a tartózkodóbb hangvételt az erőteljesebb színezés és a feltűnőbb homlokzatképzés pótolja. Az épület nagyrészt egyidős a mindig, mindenütt jó példaként emlegetett budapesti