Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Győr-Sopron megye műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kriszt György: A nagycenki Széchenyi-kastély helyreállítása

együtt 1758 táján készült el, Széchényi Antal ekkor helyezte át ide birtokközpontját Fertőszéplakról.

3 Az elkövetkező évtizedben létesült a kastélyt övező park és díszkert, amelyhez hozzácsatolták a hírneves hársfasort is. Vályi András földrajzi lexikonjában, 1796-ban, leírja a díszkertet kanyargó patakjával, és megemlékezik a kastélyban levő gazdag gyűjteményekről is, amelyek később Széchényi Ferenc jóvoltából — a Magyar Nemzeti Múzeum alapját alkották. Széchényi Ferenc több ízben foglalkozik a kastély átépítésének gondolatával, s bár arra nagyszabású terveket készíttet,'

1 az átépítésre és bővítésre szerényebb formában kerül sor 1800-ban, a soproni Ringer József irányításával. A főépület ebben a formájában maradt fenn — kisebb átalakításoktól eltekintve — 1945-ig. 1820-ban Széchenyi István lett a kastély birtokosa, aki 1834—1840 között a soproni Hild Ferdinánd vezetésével a kastély nyugati szárnyépületét bővítteti. Bécsi kőfaragókat (Gries és Glieber) is foglalkoztat, míg a berendezésnél közreműködött Bentollini szobrász és a bécsi Danhauser műasztalos.

5 A kastély egyik ékessége (Janó

va Beatrix szobra.

6 A hosszan tartó átéjn'tés vége felé, 1840ben, Széchenyi ezt írja naplójába: „Sisiphus munka az én rossz kastélyom" (345. kép). 1945-ig — kisebb belső és külső átalakításoktól eltekintve — a kastélyegyüttes formájában lényeges változás nem történt (346. kéj)). A második világháborúban a kastély súlyosan megsérült, majd ezt követően berendezése részben elpusztult, részben széthordták azt (347. kép). A KASTÉLYEGYÜTTES LEÍRÁSA Az épületegyüttes legkorábbi és legértékesebb része az 1750 — 58 között emelt főépület. Egyemeletes főhomlokzatát erőteljesen kiugró, háromtengelyes, manzárdtetős középrizalit díszíti, a középrizalit előtt négy toszkán oszlop szépművű vasrácsos erkélyt tart. Fölötte két félköríves záródású ablak között erkélyajtó, melyeket végigfutó dombormű határol el az oromzattól. Az oromzatot hatalmas méretű Széchényi címer ékesíti. A rizalitot lizénák és gyémánt metszés határolják. Oldalrészein egy-egy félköríves ablak, könyöklői alatt fonatos díszítésű tükör, fölöttük dombormű. A többi ablak egyenes záródású, félköríves lunettával, melyben a két szélső ablaknál dombormű van. A földszint sáv ózott fal mezőjében egyenes záródású ablakok helyezkednek el. A főhomlokzat mai kialakítását 1800-ban kapta. A főépület boltozott földszinti teremsora, kőmellvédes szobrokkal díszített lépcsőháza megőrizte barokk állapotát, s ugyancsak fennmaradt a középrész emeleti nagyterme. A többi emeleti helyiség többszöri átalakítás nyomait viseli, míg a keleti oldalon levő, a két szint légterében kialakított kápolna a háborút követően elpusztult.