Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dercsényi Dezső: A soproni műemlékvédelem három évtizede (1945-1975)

17. kéj). Sopron. Templom u. 7. Középkori festett díszítés átalakítását, megőrizte eredeti falusias telekbeépítéses lakóháztípusát. Mindez azonban kevésbé nemzetiségi jelleg kérdése, inkább a társadalmi helyzetből adódó természetes fejlődésé.) A Belváros polgárházainak helyreállított sorát itt felesleges lenne felsorolni, részletes tanulmányt olvashatnak erről az érdeklődők évkönyvünkben és a szakfolyóiratokban. Inkább néhány, a .szokványostól eltérő emlékre szeretnénk felhívni a figyelmet. A nagy (1676-os) tűzvész pusztítását követő helyreállítást a megmaradt épületrészletek jelentős mérvű felhasználása jellemezte. Ez számunkra nemcsak azért értékes, mert a gótikus város képét idézhetjük a szemlélő elé, hanem azért is, mert fényt vet az itt élők társadalmi, vagyoni helyzetére. Ekkor épülnek a polgári reprezentáció — Sopronban oly jellegzetes és kedves — udvari loggiái. Ami csak felhasználható volt a múlt örökségéből, azt beépítették a tűzvész utáni helyreállítás során. Valószínűleg kevésbé érintette a tűz az Ikva túlsó partján álló házakat, mert ott néhány olyan épület is helyreállításra került, mely lényegében még ma is középkori helyzetét tükrözi. Gondolok itt a Halász u. 1. sz. (15. kép, tervezte: Agostházy László) és a Pozsonyi út 3. sz. alatti (tervezte: Schönerné Pusztai Ilona) oltárjavadalmas házakra. Az előbbinek nem annyira előkerült középkori részletei jelentősek, hanem inkább az, hogy egész elrendezésével egy különleges háztípust képvisel, azt nem-is említve, hogy gótikus fedélszéke úgyszólván épen maradt ránk.

28 A helyreállítások nemcsak a külsőben, az épülettömeg alakulásában, hanem a belsőben is számos meglepetéssel jártak. Mindenekelőtt kitűnt, hogy az egyes szinteket gerendavázas födémek választották el egymástól, melyeket a megrendelő igénye szerint díszítettek is. Az egyszerűbb esetekben csak magát a tartógerendát díszítő faragással találkozunk (16. kép; Szent György u. 22.), másutt a gerendák közeit kitöltő deszkákat is gazdag festett dísz ékesíti. A Lenin körút 7. sz. Rejpál-ház famennyezetének későreneszánsz ornamentikája egyértelműen bizonyítja, hogy ez a belső kiképzési mód már jóval a nagy tűzvész előtt elterjedt Sopronban. Kétségtelen, hogy a többnyire boltozott földszint feletti gerendás táblás fafödémek általánosak voltak a XVIII. század második feléig, amikor is egy központi tűzrendészet i intézkedés egycsapásra véget vet alkalmazásuknak. Szerencse, hogy nem bontották le, hanem stukatúrával elfedve tettek eleget az előírásoknak, így ma már szép számmal találjuk meg az egykori - oly hangulatos — térzáró elemeket. A belsőben nemritkán előkerülnek középkori faragott kőrészletek is, sőt az azt utánzó, nyilván szintén középkori festett díszítmények (17. kép, Templom u. 7.); a barokk időszak polgári intérieurjeiről festett termek egész sora tanúskodik (18 20. kép) (az Uj u. 18. sz. és a Fabricius-ház I. és 11. emelete, mely ma intérieur múzeumként szolgál). A gyakran figurális jeleneteket ábrázoló fáiké] )sorozatok nem mindig tartoznak a grand art 18. kép. Sopron. Uj u. 18. Falkép