Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Gömöri János – Gergelyffy András – Muszik Lászlóné – Markl Károly: Oltárjavadalmas ház feltárása és helyreállítása Sopron külvárosában

az üzlet ablakának elfalazott fülkéje. így a lakás megszüntetése elvi akadályba nem ütközött. A Városi Tanács kéj) viselő je ezt a megoldást elvetette, annál is inkább, mert nem tartotta szerencsésnek, hogy a lakóház udvarából nyissunk vendéglátóipari létesítményt. Ezután a lehető legtöbb lakást igyekeztünk el­helyezni a főépületben, míg végül — megalkuvá­sokkal — négy korszerűsített lakás kialakításában állapodtunk meg. A gótikus pince és a présház életre keltése nem valósult meg. Az utcai mellék­épület programja változatlan maradt. Az Ikva­parti kis épületet az első változatban ismertetett módon árkádosítva, felhasználás nélkül, kulisz­szaként hagytuk volna. Amint már említettük, a munkálatok meg­kezdésekor az épületek nagyon rossz állapotban voltak, ezért mindenekelőtt a szerkezeti falak, boltozatok állagát kellett biztosítani. Nem volt könnyű Urbán István statikus tervező feladata. Nagyrészt a helyszínen kellett meghatároznia a megerősítés módját és helyét, igazodva a szerke­zeti adottságokhoz és az előzetes tájékozódó kutatás során előkerült történeti fragmentumok­hoz. Az utcai főfalak 6 — 10 cm-es repedéseit 212. kép. Csapod, r. k. templom. A kismartoni kegy­szobor fából faragott másolata vasbeton varratokkal és koszorúval fogta össze, a kisebbik épület kidűlő udvari homlokfalát vas­beton pillérekkel erősítette meg, visszanyomatta és stabilizálta a pince feletti horpadt boltozatot. A főépület udvari végén az emeletre szabad lépcső vezet, amely konzolokon nyugvó függőfolyosóra érkezik. A gyámköveket azonban már korábban több helyen alátámasztották. A folyosólemez utó­lagos konzolos befogásával sikerült a korábban teherhordó gyámköveket tehermentesítenünk, és így a zavaró alátámasztásokat el lehetett bontani. Az utcai fűrészfogas helyiség faragott famennye­zetének állapota nem volt kielégítő. Megtartásá­nak nemcsak a faanyag konzerválása volt a. fel­tétele, hanem a famennyezet tehermentesítése is. Ezért a faszerkezet fölé új, szilárd födém készült, s arra felfüggeszthettük a restaurált fageren­dákat. A kis utcai épület emeletén a lakáshoz a végfal­hoz tapadó kétkarú lépcső vezet. Ennek felső karja jó állapotú, faragott kő. Az érkező pihenő kőlemezét két kőkonzol tartja. A tákolt alsó kar és a közbenső pihenő helyett azonban újat kellett készítenünk. A helyreállítási munkák során a szerkezet meg­erősítése után a fedélszék és a héjazat cseréje következett. Eddig jutott a helyreállítás, amikor vele párhuzamosan megkezdődött a részletes tör­téneti kutatás. Ekkor tártuk fel teljes egészében a már korábban is sejtett fafödémet. Ismertté vált, hogy az épületnek a fejrészébe nem a meg­levő szabad lépcső vezetett, hanem egy belső fel­járat, amely a kerítés közelében indult. Fény derült több korábbi nyílás helyére, kiképzésére. A kéményeken talált lenyomatok az eredeti tető­szerkezet kialakítását jelezték. Végül előkerültek a pincében a római lakóház falai. Az így napvilágra került adatok ismeretében több tervmódosításra került sor, köztük olyanra, amely korábbi kötöttségeket oldott fel. A lépeső helyének új meghatározása lehetővé tette, hogy a fűrészfogas fejrészen és a hozzá csatlakozó udvari részen korábban kikényszerített két szűkös lakás helyett egy tágasabb készüljön. A mellékhelyi­ségeknél így sem bővelkedtünk a hellyel, sőt még a nagy, kemence nyílású mászókéményt is le kellett bontanunk, de a szobák tágassága és a lakás összmérete méltó környezetet ad a szép fafödémnek. A feltárt korábbi lépcső helyén ki­alakított új feljárat lehetővé tette, hogy az udva­ron a három feljáró közül egyet megszüntessünk. Ezzel a főépületen csak a folyosóra vezető lépcső maradt meg, s ez hozzájárult a homlokzat egysé­gesebbé tételéhez, a szűk udvar kismérvű bővíté­séhez. Az udvari oldalon eredeti állapotukban állítottuk vissza a befalazott, szűkített, illetve át­alakított barokk nyílásokat, és mellettük be­mutattuk az előkerült néhány középkori töredéket is. A kéményeken talált lenyomat nem volt elég­séges az eredeti tetőszék visszaállításához. Egy véletlenül felbukkant régi fényképfelvétel pótolta ezt a hiányt (1. 175. kép), ez azonban későn

Next

/
Thumbnails
Contents