Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Gömöri János – Gergelyffy András – Muszik Lászlóné – Markl Károly: Oltárjavadalmas ház feltárása és helyreállítása Sopron külvárosában

OLTÁR JAVAD ALMAS HÁZ FELTÁRÁSA ÉS HELYREÁLLÍTÁSA SOPRON KÜLVÁROSÁBAN FELTÁRÁS A műemlék a művészettörténet egy megörökített pillanata. Egyszeri és megismételhetetlen. A kor társadalmát mozgató rugók adott konstellációjának kőbe merevedett bizonysága. A maga módján összegezi a múltat, s nyomot hagy mindenen, ami utána következik. Az építész alkotása kiteljesíti a végtelen tér egy pontját. Az ember képére és hasonlatosságára formál egy adott helyet. A társadalom életének színterét hosszú időre meghatározza. Utat talál az emberekbe az irányított fény- és színösszhang, meghatározza kései ivadékok lépteit és gondolatait, látószögét és világnézetét, viszonyát térhez és időhöz. Közösségteremtő erő. Helyhez, emberi közösséghez fűződő hagyományt és a mindent átitató korszellemet maradandó valósággá szüli. Ezért múltunk leghűségesebb élő tanúi műemlékeink. Az emberi közösségek életének sokszínű igényeit változatos építészeti keret szolgálja. A társadalmi munkamegosztás során szétvált lét- és tudatformák integrálódásának helyei a városok. Itt cserélik ki a kereskedők áruikat és a szellem emberei eszméiket. Az anyagi és szellemi kultúrának sok összetevője alakítja ki a városi élet kereteit. Ennek az életformának emberi közege a város társadalma, színtere pedig az építészeti együttes, amely ennek az életnek látható keretéül szolgál. A város folyton meg-megújuló élete során az elöregedő sejtek elhalnak és újaknak adják át helyüket. Uj funkció lép a régi helyébe. Megváltoznak, xíjjáépülnek az egyes helyiségek, házak, utcák és terek, az egész település együttes képe is megváltozik. Az új, ami a város életében létrejön, kifejezésre jut az egyes épületek és építészeti együttesek formai kialakításában is. A művészet sajátos kifejezőeszközei az új mondanivaló szolgálatába állnak. A régi mégsem tűnik el teljesen. Ott van az új születésénél. Átöröklődik. Anyagi és szellemi értékek, tudattartalmak továbbélnek, és mindig új és új szintézisben újulnak meg. Építészeti valóságok továbbélését biztosítja a bennük rejlő gazdasági és művészi érték. Amíg azonban az utóbbit a múltban sokszor újjal helyettesítették, a jó alapokon biztosan ülő fal értéke mindaddig megmarad, amíg azon a helyen olyan épületre van szükség, amelynek szerkezetébe a régi fal - akár kompromisszumok árán is — beilleszthető. A város életét hordozó és kifejező építészeti együttesek sohasem befejezettek, mint az élet maga sem az. Folyton fejlődnek, alakulnak, szervezettségük hol gazdagodik, hol egyszerűsödik. Ebben az állandó mozgásban azonban mégis van valami maradandó. Valami, ami fenntartja a város azonosságát önmagával. Es ez nem más, mint a város építészeti kerete. Van valami időtlennek tűnő elem abban, hogy a város éppen mai helyén épült a római korban, s éppen ott vált virágzóvá a középkorban és az újkorban is. Van valami szükségszerű abban, hogy a tájba éppen úgy illesztették bele, ahogy ma is benne ül. Mindegy, hogy mikor, de valahogy így kell erre a helyre várost telepíteni. A történelem viharai sokszor forgatnak ki embereket örökségükből, néj^eket történelmi miiltjuk hagyományaiból és településeket életük folytonosságából. Az új telepesek tudata számára meghatározó marad a feledésbe merült írásos és szájhagyományok helyett is a kisebb-nagyobb teljességében megmaradt építészeti keret. Ha elvesztek az ingóságok, megmaradtak az epületek; ha elpusztultak az ajtók-ablakok, megmaradtak a puszta falak; ha rommá váltak a falak, megmaradt az utcahálózat vonala; ha házakat támasztottak a városfalnak, megmaradt a falmag a telekhatár tűzfalaiban. Nincs egyetlen városunk sem, amely történetének maradandó elemeit a szintézis olyan fokán őrizte volna meg, mint Sopron. A magas szervezettségű római város, Scarbantia falai ma is élnek. A városfal, amely a közép- és újkorban lényegileg ugyanazt a szerepet töltötte be, mint az ókorban, ma is a városszerkezet legjellegzetesebb eleme, a Várkerület meghatározója. A szilárd kőfallal körülhatárolt Belvárossal szemben a külvárosban a település lazább rendszere alakulhatott ki. Ez a tény, valamint a lakosságnak a társadalmi és vagyoni rétegződés szerinti megoszlása is szerepet játszott abban, hogy itt az ipari és főleg a mezőgazdasági funkció fokozottabban érvényre jutott. Az egyházszervezeti központot jelentő városplébánia elhelyezkedése pedig — egyéb egyházi intézményekkel együtt — ugyancsak jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy 10* 147