Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)
Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dávid Ferenc – Schőnerné Pusztai Ilona: A soproni Pozsonyi út 3. sz. ház kutatása és helyreállítása
hát, ha e kétszáz éves időszak záróakkordjáról emlékezünk meg. 1774-ben összeírják a beneficiumokat abból a célból, hogy összevont vagyonuk alapját szolgáltassa a tervezett társaskáptalannak. Az összeírást követő negyedik évben a beneficiumokat elárverezik, s a házak soproni polgárok kezére kerülnek. A későgótikus építés s a XVIII. század végi átalakítás között két átépítés nyomát fedeztük fel a lakóház utcai részén. Az első átalakítás talán csak vakolatjavítás volt: mindössze a sarkokon látható új sarokarmírozás. A homlokzatot e j)eriódusban is kanáléllel felhordott natúr vakolat fedte, a sarkokon a sarokarmírozásnak viszont meszelt elemei tűntek fel. A táblák fehérek voltak, ezeket keskeny natúrvakolat-csík és újabb, az előzőnél kissé keskenyebb fehér meszelt csík keretezte. A minta tulajdonképpen sgraffitót utánoz, de a fehér felületek csupán meszeltek, nem vakoltak voltak. A második periódusban ezeket a sarokarmírozásokat egyszerűsítették, az újonnan készített, ugyancsak kanáléllel felhordott vakolatba a kisebbnagyobb kváderek egymást követő sorát karcolva be, amelyeket aztán fehérre meszeltek. Az I. emeleti padlószint vonalában ekkor övpárkányt is készítettek, egyszerű, meszelt csíkot. Valószínű minden ablakkeretet megújítottak ekkor: e réteghez tartozó új, karcolt, ablak körüli sávot találtunk a földszinti ablakok közül a délkeleti fölött s az oldalhomlokzat két emeleti ablakánál. A vékony szalagtagot imitáló keret a középkori falazat helyett új téglafalazaton helyezkedett el, a vele együtt készült kőkeretek közül egyetlen töredék sem maradt ránk. Az erkély mind a két periódusban állt még. E periódusok közül valószínű az alaposabb átalakítást jelző másodikban újították fel az I. emeleti szoba mennyezetét. A ma is álló mestergerendás-fiókgerendás mennyezet díszét a gerendák két sarkantyútagból kombinált éle s a mestergerenda közepén levő faragott rozetta képezi. Készítésével egyidőben, néhány hasonló gerendával újrafedhették az erkélyt is. Erre vall az a sarkantyútagos profilú gerenda, amely a homlokzati falat az erkély szélességében kiváltotta. Mindkét periódus nehezen datálható, hiszen az alkalmazott technikai megoldások, díszítések széles körben, hosszú ideig nyomon követhetők. A sgraffitoszerű díszítések Sopronban is a XVI. század közepén tűnnek fel. A fent ismertetettel csaknem azonos sarokarmírozást találtunk a mai Lenin körút 7. sz. ház homokzatán, ahol ez az átalakítás 1560 körűire datálható. 30 A legkésőbbi ismert példa az egykori ferences kolostor. Kolostor utcai homlokzata 1650 táján készült. 3 ' A második s jelentősebb átalakítás egyszerűbb formáit a XVII. század második felében alkalmazták szívesen. Eddigi kutatásaink során elsősorban e nagy, tagolatlan sarokarmírozás plasztikus darabjait sikerült datálnunk (pl. Szent György u. 22. sz. — 1648; Beloiannisz tér 4. sz. — 1680 körül), 32 de 1974-ben előkerült a Templom u. 7. sz. homlokzatán 33 egy ilyen, csak karcolt-meszelt darab is, amelynek kora egy 1664 előtti építési adathoz kapcsolható. A második átépítéskor készített fafödém formáit is igen hosszú ideig kedvelték. A ma már csaknem 20 ismert hasonló mennyezet közül Sopronban az első a Lenin körút 7. sz. épületen bizonyosan a XVI. századból származik, de jó néhány XVII. századit is ismerünk: Sopronbánfalva, pálos kolostor dormitoriuma 1641 körül, 34 Sopron, Patak u. 17. sz., a jezsuiták egykori nemesi konviktusa 1661-ből, 35 de még a XVIII. század negyvenes éveiből valót is: Lenin körút 7. sz. 36 A mennyezetgerendák ilyen tagolása, a szerkezeti és díszítő részletek egyébként földrajzilag is széles körben azonosak, elég legyen itt csak egy linzi s egy győri példát idéznünk. 37 1639-ben Nyéki Vörös Mátyás írta össze az oltárjavadalmakat, s házunkról ezt írja: ,,Domus Beneficii est a regioné Scholae Germanicae ruinosa habet tarnen et altera parte cellaria duo Bona." 38 1713-ban az erélyes Keresztély Ágost győri püspök a szokásosnál teljesebb Canonica Visitatio-t rendel el, ez házunkat kifejezetten jó karban levőnek találja. 39 A már többször említett 1774-es összeírásnál szakértőként J. G. Trost építőmester és J. Domschitz ács működik közre. Véleményük a házról a következő: ,,Domus est in statu neglecto reparatione inevitabili, ne aliquid infortunii eveniat, indiget, quod Laborem murarii, et materialia fl. 50 — , Fabri lignarri autem fuis fl 70." 40 E kevés híradás nem elegendő arra, hogy a ház átépítéseinek időpontját meghatározzuk, de az valószínű, hogy a második, jelentős átalakítás nem sokkal 1713 előtt történt. 5. 1778-ban a beneficiumokat elárverezték. A Pozsonyi út 3. sz. házat Franz Burgman vette meg, aki 1779-től szerepel tulajdonosként a telekkönyvben. 41 A városi számadáskönyvek szerint ebben az évben 4000 téglát vásárolt, s hozzáfogott a ház átalakításához. Az erkélyt elbontotta, az utcai szoba helyén válaszfalakkal mindkét szinten két kisebb szobát rekesztett el, a szobák udvari végében pedig dongaboltozatos konyhát alakított ki (157. kép). A korábbi fedett külső lépcső helyett az utcai szobák rovására új, most már az épületbelsőben futó keskeny lépcsőt készíttetett. Átalakította a homlokzatot is: az erkély és a korábbi ablakok helyére egységes, szalagtaggal díszített kőkeretek készültek. A homlokzat a sávos széleken belül kanálfröccsös vakolatot kapott. Valószínű, hogy újjáépítette a tetőszerkezetet is. A ház átalakításával a korábbi két lakás helyén négy kisebb lakás alakult ki, amelyek közül az utcaiak kétszobásak, az udvariak egyszobásak voltak. Ekkor vagy valamivel később alakíthatták át a telek Pozsonyi úti és Jégverem utcai homlokzata mentén húzódó pincéket is. A pincéket erősen mélyítették, a földszintet pedig lakásokká alakították át. Elrendezésükről a mai állapot és az 1858-as átépítési terv átfogó képet ad. A földszintes épület az udvar felé keskenyebb traktussal bővült, ez lehetőséget nyújtott további lakások