Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

138. kép. Helyreállított részlet (Előkapu) 139. kép. Kiállítótér a kiegészített bástya belsejében római falnak támaszkodó földsánchoz — legalábbis ezen a szakaszon — várárok tartozott. Bár az Előkapu és környékének önálló, kiemelkedő jelentősége van, ugyanúgy része is a várost körülölelő egész védőrendszernek. Ezért a helyreállítás-bemutatás megtervezése rokon gondolatok, elvek alapján készült.

31 A feladat az előzőekhez képest szerteágazóbb volt. Módot adott a torony közvetlen szomszédságában — a múlt századi bontásokat pótló — új beépítésre s az Előkapu környezetének városképi javítására. A feltáráskor előkerült falak kvalitásukkal, mennyiségükkel szinte provokálták a bemutatás építészeti megoldásának lényegét. A torony előtti beépítetlen területen a feltárt falak 1:1-ben kirajzolták az ábrázolásokból ismert középkori védőműveket. A kapu előtti árokrendszer érzékeltetésére itt is szintsüllyesztéshez folyamodtunk. Ezt kívánta mindenképpen a bevezető út kiemelése s a térburkolat alatt megőrződött maradványok bemutatása is. Zömmel nem a felmenő fal- és épülettömegektől, hanem az árokrendszerből kiadódó negatív terektől s az azokat kontúrozó falmaradványoktól vártuk a Városháza körüli — korábban elmosódó határaival egymásba folyó — területek értelmező tagolását. Az organikusan fejlődött városszerkezetet figyelmen kívül hagyó, városfalakat átvágó, árokra ráterpeszkedő XIX. századi épület a feltárt s bemutatott maradványok összefüggésében — okulásul (?) — magyarázatot ad a környezet épülethiányaira, a bontásokra. A területrendezés eredményeként, a vizesárkot határoló contra escarp kiegészítő ráfalazásával ismét eredeti szélességében rajzolódott ki a középkori útvonal az Előkapu megmaradt házsora előtt. Ezáltal közérthetőbbé vált az egykori védőműveket követő, jellegzetes fűrészfogas beépítés. A kapualjakhoz alkalmazkodva, a falszoros periódusok szerint változó szintjei közül a legkésőbbit-legmagasabbat állítottuk helyre. Gondot okozott a bevezető gyalogút Városháza felőli oldalán a falszoros egykori zártságának újbóli érzékeltetése. A hiányzó határt képező beépítések a közelmúlt bontásaikor megsemmisültek. Az ezt megelőző középkori védőfalak magasságára, kiképzésére az alacsony maradványok nem adhattak útbaigazítást. A falszoros mindenkori zártságára emlékeztetve, a megoldás további célja: a Városháza ide nem illő tömegére a közvetlen rátekintés lehetőségének csökkentése; a mintegy 70 m hosszú bevezető úton a városmag atmoszférájához igazodó hangulati előkészítés (137. kép). Több alternatíva, helyszínen felállított makett bírálata után az OME Tervtanácsa az elkészült, sűrűn állított, változó magasságú fagerendákból képzett térfalas megoldás mellett döntött. Sajnálatos tervezői tévedésem a kitekintést akadályozó,